Tükörbohócok

Vanda, a csintalan kistündér nagyon szeretett rosszalkodni. Amikor csak tehette, csomót kötött a macska farkára, kicsúzlizta a villanykörtét, felrugdosta a szemeteskukát, megrongálta a telefonfülkét, kaviccsal etette az állatkerti majmokat. Ám születésnapján szokatlan gondolat körvonalazódott a fejében: mi lenne, ha ezen a különleges napon, az alkalomhoz illően szépen felöltözve várná az ajándékokkal érkező vendégeket? De ki tudott volna változtatni rongyos, piszkos ruháján, borzas, csimbókos haján, vadászcsizmában lötyögő negyvenkettes lábán, amikor mindenki messzire kerülte rosszasága miatt? Alinka, a jó tündér azonban a különleges napra való tekintettel kivételt tett. Nemcsak meglátogatta Vandát és ajándékkal - egy szem virágmaggal - kedveskedett neki, hanem leghőbb vágyát is teljesítette: saját gyönyörű ruháit adta rá, és széppé varázsolta a rossz tündért. A ruhacsere különös változással járt együtt! A szép ruhába öltözött Vanda egyre inkább jócselekedetre, az elhanyagolt külső mögé rejtezett Alinka pedig valami izgalomra, egy pici rosszaságra vágyott. A két tündér szerepet cserélt, ami következményeket vont maga után. Miután Alinka véghez vitte mindazokat a csínyeket, amiket Vanda szokott tenni, a fölháborodott állatok és tönkre tett tárgyak sorra látogatták őket és a károk helyreállítását követelték. Csakhogy a bajokat most már a jó tündér szerepébe bújt Vandának kellett orvosolnia, aki eleinte nehezen, majd egyre nagyobb örömmel tett eleget a kéréseknek. De az emberi természet már csak olyan, hogy a jó és a rossz ellentétét egyszerre rejti: az örök jó cselekedet Vanda számára is egyhangúvá vált, mint ahogy Alinka is megunta az állandó rosszaságot. A történet végére a két tündér fogadalmat tett - 'Néha egy kicsit jók leszünk! Néha meg egy kicsit rosszak' -, amely egyben minden kisgyerek számára megszívlelendő, bölcs intés. Versbetétekkel, Füzesi Zsuzsa kedves rajzaival gazdagított mese egény.