Tudatom vendégei

,,Nem tudom, mit jelenthet a Lake szó Bozó ,,Lake" Norbert nevében, amikor én megismertem, még csak Bozó Norbert volt, és tudtommal nem írt verseket. Sok minden változhatott benne azóta, talán egy hatalmas ,,tó" a lelke, talán Greg Lake a kedvenc gitárosa, vagy csak valami feltűnőt szeretett volna a két neve közé. Tömör, magvas gondolatok, az optimizmus és a pesszimizmus aránya 20:80, és akkor még optimista vagyok. Az egyes szám első személy dominál, ettől mindjárt szimpatikus a nézőpont: egy ember, akit önmaga érdekel leginkább, a világ csak utána jön. A szerelemről az jut eszébe, hogy egyszer véget ér, az örömről, hogy meglesz még a böjtje, a napsugárról, hogy milyen cudar idő lesz majd télen. Egy-egy felépített hangulatot a következő két sorban kíméletlenül porrá zúz. Ez az ellentétpárok költészete. A fiatal szerző mindeközben nem döntöget tabukat, nem pukkaszt polgárt, csak megállapít, kíméletlenül rámutat, és végig nem tudni, menekülni akar-e az adott helyzetből vagy belenyugodott a dolgok változtathatatlanságába. A keserédes hang hol lüktető belső rímekben, hol láthatóbb, tapinthatóbb formában jelenik meg. A filozófia, melyet építget, egyformán közel van Kosztolányihoz és Jim Morrisonhoz. Tulajdonképpen mindketten ugyanazt a kincset keresték egész életükben, és ugyanabban az érzelemmentes, kiüresedett világban kellett boldogulniuk, mint Bozó ,,Lake" Norbertnek." Juhász Katalin, költő