Trianguláció a pedagógiai kutatásban

A tudományos világ arisztotelészi értelemben kettősséget feltételez: azt állítjuk valamiről, hogy igaz vagy hamis, fekete vagy fehér. Ez azonban leegyszerűsíti a társadalmi jelenségek, szituációk, a mindennapok pedagógiai világának értelmezését, így jelentős információveszteséget eredményezhet. A neveléstudományi kutatások esetén, valamint tágabb értelemben interdiszciplináris környezetben gondolkodva bátran állíthatjuk, hogy a társadalmi jelenségek értelmezése nem feltétlenül az igaz vagy hamis, a fekete vagy fehér opciók mentén történik, hanem gyakran a szürke árnyalatainak vizsgálata jelenti azt az utat, amelyet indokolt körültekintően végigjárni. Ez az út a többdimenzionalitás útja, amely nem csak egy lehetséges módon kikövezett. Mindez a kutatót arra sarkallja, hogy vizsgálatát több szempont szerint, különféle módon, valamint ezen utak és módok ötvözete alapján építse fel és valósítsa meg. Erre kitűnő gondolati és módszertani perspektívát kínál a trianguláció, hiszen a különféle triangulációtipológiák segítik a kutatási problémák tudományos igényű feldolgozását, átfogó képet rajzolnak a kutatás tárgyáról, alanyáról, folyamatáról. A többféle perspektívából történő fókuszálásnak köszönhetően ez a kép árnyalt, ugyanakkor az apró részletek is különös megvilágításba kerülhetnek ügy, hogy közben a vizsgálat során a szubjektív tényezők minimalizálására törekszünk. A trianguláció figyel a részletekre, a kutatás szerkezetére. A szerkezeti elemek összetétele és egymáshoz való viszonya döntően befolyásolja a nagy egész működését, mindezt szintén figyelembe veszi a triangulációt komplex módon értelmező és azt alkalmazó vizsgálat. Így a trianguláció elméleti és gyakorlati vonatkozásban is segíti az elemzési folyamatot. A továbbiakban a trianguláció teoretikus hátterének bemutatása mellett a praxis számára is releváns tényezők tárgyalására törekszünk.