Történelmi könyvek, 3 db: Amazonkirálynők- Boadicea szekere + Törvényes kalózok - A királynő rabszolga-kereskedője + Ókori vakáció - A római turisták nyomában

Nemcsak Napóleon vélekedett úgy, hogy nőknek semmi keresnivalója a csatatéren, már a régi görögök, illetve rómaiak se látták szívesen arrafelé az amazonok féktelen, kiszámíthatatlan, sötét erőket megtestesítő hadát. De a harcos asszonyokat se akkor, se később nem intézhette el senki egy kézlegyintéssel. A világtörténelem, a világkultúra igenis ismer nagy nőegyéniségeket, akik kitörölhetetlenül beírták nevüket a krónikákba mint népük hős uralkodói. Ilyen amazonkirálynők panteonjában kalauzol bennünket Antonia Fraser, Boadicea, a Kr. u. 1. évszázadban élt brit királynő szekerére kapva. Ki volt ő, akit minden angol elemista ismer, holott csak az biztos felőle, hogy semmi sem biztos? Férfiak és nők egyaránt alakították a mítoszt többféle hadszínterén - például levéltárakban -, és ma is eleven, mikor a Boadicea által fölperzselt, rómaiak lakta Londinium vörös rétege fölött négy méterrel kavarog a City forgalma. Bár azért változnak az idők, mert Boadicea szellemi örököse nem II. Erzsébet, hanem Margaret Thatcher. A nagy sikerű Stuart Mária-életrajz és VIII. Henrik feleségeinek arcképcsarnoka után Antonai Fraser kitekint a nagyvilágba: a nagyasszonyok parádéjában Európa, Afrika és Ázsia sokunk számára eleddig ismeretlen hősnőivel is megismerkedhetünk. Az afrikai feketék - nők, férfiak, gyerekek - elfogását, Amerikába hurcolását, rabszolgaként áruba bocsátását a közvélemény általában népüket eláruló törzsfők, rabszolgavadászok, -kereskedők vagy éppen ültetvénytulajdonosok bűnének tartotta. Hazlewood ezt a több évszázados botrányos gyakorlatot most új szemszögből nézi és láttatja: fölveti az angol királynő, I. Erzsébet felelősségét is. A 16. századi angol kultúra művelt pártfogója igazi, elszánt szellemű vállalkozóként látta meg az emberkereskedelemben rejlő politikai és gazdasági hasznot. Kezdeti vonakodás után útnak indította haditengerészetének hasonlóan kemény fából faragott parancsnokát, John Hawkynst Nyugat-Afrikába a ,,fekete áruért". Sem ő, sem keresztény kortársai nem vették emberszámba ezeket a szerencsétleneket, s nem éreztek erkölcsi felelősséget rettenetes sorsukért. A királynő spanyol- és portugálellenes politikai indulatai és a ,,törvényes kalózok" érdekei hamarosan találkoztak: megkezdődött a század legszégyenteljesebb üzleti vállalkozása... A gazdagon dokumentált kötet megrázó krónikája e vakmerő, hol sikeres, hol kudarccal végződő tengeri utaknak. Az ókori rómaiak számos vívmánnyal dicsekedhettek, de azt kevesen tudják, hogy ők fejlesztették iparággá a turizmust. A történelem során elsőként a rómaiak utaztak csupán szórakozásból, ők indultak először a Nagy Körutazásra. Bejárták a birodalmat Trójától az Akropoliszig, a rodoszi kolosszustól eljutottak Egyiptomig, és nem mulasztották el a nílusi hajókirándulást sem. Ez a körutazás az idő múlásával egyre népszerűbb lett, ahogyan ezt Tony Perrottet könyve is bizonyítja. A szerző elhatározza, hogy végigjárja a Nagy Körutazás színhelyeit. Barátnőjével együtt felkerekednek, és elindulnak az ókori turisták nyomában. Perrottet történeteiben az ókori római turisták szokásai elevenednek meg.