Torma Zsófia és a civilizáció bölcsője - Erdély úttörő régésznője és felfedezései

Közép- és Délkelet-Európában már több mint 7000 éve létezett egy nagyon fejlett földművelő társadalom, többezer lakosú városszerű településekkel. Ennek első nyomait az 1870-es években Erdélyben, Tordos helység közelében fedezték fel. Az ásatásokat Dr. Torma Zsófia (1832-1899), az első magyar régésznő, a világ első régészasszonyainak egyike végezte. Ez a könyv korának erről a figyelemreméltó asszonyáról és felfedezéséről szól nem kevesebbről, mint Európa első magaskultúrájának nyomairól, amely mindmáig viszonylag kevéssé ismert és titokzatos. Feltételezhető, hogy egy korai írott nyelv alakult ki ezen a helyen és ugyancsak itt találhatók a fémmegmunkálás idáig ismert legkorábbi nyomai. A leletek különböző okokból kifolyólag még vitatottak, részben az egészséges tudományos óvatosság miatt, részben pedig attól való félelemből, hogy elfogadják azt, hogy ilyen korai innovatív találmányok tulajdonképpen itt, Európa közepén létrejöhettek. A könyv betekintést nyújt abba a kultúrkörnyezetbe is, amelyben Torma Zsófia élt és dolgozott - a magyar Erdélybe. Életműve egybeesik Magyarországnak egy rendkívül jelentős korszakával abban az Európában, amelyet nem sokkal később szilánkokra zúzott az első világháború vérfürdője. A régészet új tudományág volt ebben a korban és Torma Zsófia egyike volt a legelső női művelőinek, ezért a régészettörténet nemzetközileg ismert és elismert alakjának kellene lennie, de mégsem az. Olyan kutató, aki megérdemli, hogy a figyelem központjába kerüljön, akárcsak az egyedülálló felfedezései, valamint az az Erdély, amely őt alakította.