Tisza szélin, Duna hosszán

Katona Imre (1921-2001) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékének docense volt aktív korában. Kutatási témái legfőképpen a népdal, a népballada, népmese, néphit, a népi vallás, továbbá a közéleti viccek. A néprajztudós utazásairól vaskos naplókkal tért haza. Visszatérő vendégként kereste fel a volt Jugoszláviát, benne legkedvesebb szeglete a Drávaszög volt. Hosszú szünet - 1942 - után az 1970-es évek elején jutott el újból ide, s kereste meg a még élő nagy tudású adatközlőit. Majd több mint húsz évig nyaranta visszajárt, segített a páratlanul gazdag és régies folklórkincs gyűjtésében és publikálásában. Amikor az 1991-ben kirobbant háborúban végveszélybe került a horvátországi, drávaszögi magyarság léte és kultúrája, aggódva kísérte az eseményeket. A maroknyi népcsoport jövőjéből az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának távlatait próbálta felmérni.Vallomásaiból, naplójegyzeteiből és utolsó beszélgetéseiből, melyeket Lábadi Károllyal, kutatótársával, valamint Pintér Lajossal, író földijével folytatott, az életét, minden tehetségét népe javára fordító tudós pályája bontakozik ki.