Testi-lelki rokonság - A szinjai hantik rokonsági csoportjai

Húsz éve jártam elôször Nyugat-Szibériában, és tizenkét év intenzív kapcsolat fűz a Szinja folyó mentén lakó hanti csoporthoz. Életem részévé váltak, és ők is számon tartanak engem. A kulturális antropológia résztvevô megfigyelésen alapuló módszere azt követeli a kutatótól, hogy merüljön bele minél jobban a másik kultúrába, s közben külsô szemlélôként figyelje azt. Ezt a pszichés terhet mindenki a maga módján dolgozza fel, de elôbb-utóbb szembesülni kell a határokkal. Én úgy döntöttem, hogy belépek a hanti világba. Kutatóból feleséggé, szomszédasszonnyá, vendégbôl háziasszonnyá, magányos idegenből szinjai hanti gyermek anyjává, ösztöndíjasból háztartásbelivé váltam. Könyvemben alapkutatás jelleggel az egész Szinja-vidék lakosságának leírását kísérelem meg, tudományos szempontok alapján. Szeretném bemutatni, hogy milyen rokonsági csoportokba szervezôdnek a szinjai hantik, milyen e csoportok belsô szerkezete és egymáshoz való viszonya, s mindez milyen hatást gyakorol a mindennapi életre. Kutatásom elméleti jellegu kérdése az, vajon alkalmazható-e az osztjakológiai szakirodalomban használatos terminológia- és koncepciórendszer a szinjai terepadatok rendszerezésére, leírására? Ha nem, hogyan lehet átalakítani, esetleg újraalkotni ôket a szinjai adatok fényében? A feldolgozás során visszahelyezkedtem a kutató pozíciójába és kerültem a személyes megjegyzéseket, de remélem, érzôdik minden mondat mögött, hogy hús-vér emberekrôl írok. Ruttkay-Miklián Eszter (1971- ) 1996-ban végzett néprajz, 1999-ben finnugor szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ugyanott szerezte PhD fokozatát 2004-ben. 1991 óta rendszeresen jár a hantik északi csoportjai közé. 2002 óta hosszabb-rövidebb megszakításokkal a MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa. 2010-11-ben Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíjasként az ELT E BTK Finnugor Tanszékén végezte kutatásait.