Teljesség és Végtelen

„E könyv tehát mintegy a szubjektivitás védelmét nyújtja, de a szubjektivitás nem azon a szinten ragadja meg, ahol tisztán egoista értelemben tiltakozik a teljességgel szemben, nem is a halállal szemben érzett szorongásában, hanem akként, mint ami a végtelen ideájában van megalapozva. Különbséget teszünk a teljesség ideája és a végtelen ideája között, és ez utóbbinak a filozófiai elsődlegességét állítjuk. Elmondjuk majd, hogyan áll elő a végtelen az Ugyanaznak Mással való viszonyában, és miképpen hatja át az egyedi és a személyes mágneses ereje a teret, ahol a végtelen előáll.” - a szerző Könyvismertető Emmanuel Lévinas, a litván-zsidó származású francia filozófus már életében is századunk legnagyobb gondolkodói közé számított, mára azonban bizonyossággá vált, hogy a huszadik század alig tucatnyi legnagyobbjainak egyike. Azzá tette elsősorban a dialogicitás "felfedezése", az a kísérlete, hogy a metafizikát a "Másik"-kal szemben, a másikkal folytatott dialógus kapcsán alapozza meg, de sokan állítják azt is (idehaza pl. a kiemelkedő jelentőségű filozófiatörténész, Tengelyi László), hogy Kant óta az etikában a legnagyobb fordulatot éppen Lévinas hozta. A most megjelent kötet nagyságának egy harmadik aspektusát nyilvánítja meg. ; Ez a kötet - Lévinas egyik főműve - tulajdonképpen tárgya szerint metafizikai alkotás, metafizikaként azonban a filozófia legújabbkori fordulatának, a "szubjektumfilozófiának" összekapcsolása a másik fordulattal, a magyarul és angolul használt linguistic turn-nel, a nyelvi fordulattal. A mű középpontjában ugyanis a világban való lét (Heidegger-i terminus) nyelvi felfedéséről, csak nyelvi felfedhetőségéről van szó, és ezzel szerves egységben, arról, hogy mitől és miben, mennyiben és hogyan (létmód tekintetében, tehát nemcsak ontikusan, hanem ontologikusan) válik a belső külsővé (vagyis a régi hegeli problematika, a szubjektumfilozófia nyelvén elbeszélve). Aki a kötet tartalomjegyzékét lapozgatja, sokáig úgy vélheti, valamiféle hartmanni, pichleri "realista" ontológiáról van szó, amely számba veszi a valóság (?) síkjait és rétegeit, szféráit és helyszíneit (Lévinas ilyen fejezetcímekkel is él: A szükséglet és a testiség; Élvezet és táplálék; Az érzékiség; A Ház és a birtoklás stb.). Természetesen szó sincs erről; Lévinas első (és talán egyetlen) mesterének, Husserlnek a szellemében foglalkozik az életvilággal, életvalósággal, ám annak "tárgyait" és "helyszíneit" (csak idézőjelben mondhatók-érthetők) a szubjektum és nyelvfilozófia intencionalitásában, az "elkerülés" értelmében használja. Vagyis a külső sajátosan belsővé válása processzusának állomásaiként (de nem végállomásaiként), az igazság megnyilvánulása (a görög alétheia értelmében) folyamataként. - Kiemelkedően jelentős filozófiai mű, ám roppant nehéz olvasmány, csak a modern bölcseletben jártas olvasóknak érdemes - igaz, nekik föltétlenül kell is - ajánlani.