Tékozló szív

Nagy utat jár be Thérése, a szenvedélyes lelkű, önnön énjét kereső, fiatal vidéki lány, míg a család fullasztó levegőjéből eljut a házasság ridegebb, fojtogatóbb börtönébe, és onnan a bűn, a gyilkosság küszöbére. Később, független asszonyként éli a világát Párizsban, de tette börtönéből végleg szabadulni sosem tud. Ki-kitör, felszárnyal, tékozló szívvel keresi az igaz szeretetet, a beteljesülést ígérő szerelmet. Hiába bőkezű és nagyszívű, rabot kereső szíve rabul esik az alantas érzéseknek: kihasználják, becsapják, kifosztják. Öregedő asszonyként még egyszer megperzseli a szenvedély, de visszahőköl; utolsó szerelmét a lányának adja - talán még jóváteheti régi bűnét, kiengesztelheti a sorsot... Mauriac két regényben és két elbeszélésben követi hősének, Thérése-nek buktatókkal teli életútját, és miközben mély részvéttel hajlik az emberi lélek oly veszélyes örvényei fölé, mozgató erőinek megismerésére, megértésére törekszik. Ki ez a Thérése? Méregkeverő? Gyilkos? Bűnös vagy ártatlan? Vagy csak egy szenvedélyes lélek, akinek ,,az volt a hivatása, hogy behatoljon a félig élő szívek legmélyébe és felrázza őket", kiszabadítsa közönyükből, tudatlanságukból, érzéketlenségükből? Hatvan év telt el a ciklus megjelenése óta. Ám az idő nem fakította meg. Sőt élőbb, elevenebb, mint valaha.