Tékozló fiu (Turul, 1939)

Szalacsy Rácz Imre 1939-ben megjelent alkotása a magyar történelmi regényirodalom egyik figyelmet érdemlő, mélyen elgondolkodtató darabja. A mű a magyarság belső széthúzását, történelmi megpróbáltatásait és erkölcsi válságait állítja a középpontba. A bibliai tékozló fiú motívumát nemzeti keretbe helyező sorsregény egyfajta önvizsgáló tükröt tart a nemzet elé: rávilágít az egymással torzsalkodó, bizalmatlan és idegen érdekeket kiszolgáló magyar társadalom belső törésvonalaira. A történet cselekményén keresztül a szerző a nemzeti identitás, a hazafias felelősségvállalás és a tévelygésekből való visszatalálás problematikáját boncolgatja. A regény szereplői a magyar történelem viharaiban sodródó emberi sorsokat testesítik meg, akiknek saját hibáikkal, gyengeségeikkel és az idegen befolyásokkal megküzdve kell meglelniük az egyetlen megmaradást jelentő utat: a szülőföldhöz és a nemzeti gyökerekhez való hűséget.A Tékozló fiú egy drámai hangvételű, lírai elemekkel átszőtt, megrázó történelmi tablót tár az olvasó elé. A mű a két világháború közötti magyar irodalom nemzetféltő törekvéseinek szellemében született, így nemcsak történelmi tablót ad, hanem örök érvényű tanulságokat is hordoz a közösség iránti felelősségről.