Tartozni valahová

Protestantizmus és református azonosságtudat Mind több viszonylagosságot mutató világunkban lassan különleges állapotnak tűnhet föl az emberi lét egyik meghatározója, a valahová tartozás. Az érintetteken, rajtunk múlik, ragaszkodunk-e értékekhez, ismerjük-e, mi az, ami igazán a miénk és továbbadjuk-e azokat. Mi keresztyének/keresztények mindenekelőtt és mindnyájan Jézus Krisztushoz tartozunk. A keresztyénség nagy családjában a hitbeli mellett számos további, történelmileg és kulturálisan is meghatározott kötődéssel találkozunk. Ezek között van a protestantizmussal, illetőleg azon belül a reformátussággal azonosulás is. A téves történelmi helyzetérzékelés miatt, s mert általában könnyen elhisszük, aminek a teljesülését szeretnénk, 1990 körül sokan vártuk, hogy a változások nyomán a beköszöntő polgári szabadsággal Magyarország és a magyarság sokféle gondjának nagyobb része belátható időn belül megoldódik, vagy legalább enyhül. Az idő múlik, tájékozódni egyre nehezebb, gyakran azt sem tudjuk, mi történik velünk. S ez nemcsak a politika és a társadalom általános kérdéseire igaz; nem képeznek kivételt ez alól az egyházak, a protestantizmus és a reformátusság sem. Nem érzékelik hol a helyük a változó világban és hivatásukat hogyan tudnák benne a legjobban betölteni. Írásaim az önazonosságnak nem a hittani, hanem a történelmi-műveltségi elemeivel foglalkoznak. Azokkal szeretnék együtt gondolkodni, akik az említett hiányok pótlására törekszenek, vagy erősebben akarnak kötődni a magyar kultúra egyik meghatározó részéhez, vagy most kezdenek érdeklődni iránta.