Tanúim élnek (Részletek a Soá túlélőinek tanúvallomásaiból)

A huszadik század mindent felörlő viharában hány eszme, mennyi bölcsnek tetsző gondolat került a történelem szemétdombjára, mennyi csalódott ember, kiégett nemzedék vesztette el hitét és minden reményét? Van-e a Földön olyan nemzet, ismerünk-e akár egyetlen olyan országot is, amelynek ne kellet volna saját hőseiben később kegyetlenül csalódnia? Mégis megemlíthetjük a világ talán egyetlen olyan kis zugát, Izrael Államát, ahol a tegnapi hősöket - egyébként teljes joggal -ma is hasonló tisztelet övezi, ahol az utcanévtáblákat soha nem kellett félcserélni. Theodor Herzlt, Max Nordaut (ők ketten történetesen a Dohány-és a Wesselényi utca torkolatában nőttek fel), Joszef Trumpeldort, Dávid Ben Guriont, Golda Méirt, Bialikot, Agnont szinte minden izraeli ma is a magáénak vallja. Nir Galim egykori alapítói mindvégig - a Soá idején szerzett szörnyű tapasztalatok ellenére - megőrizték ősi hitüket, 'zsidó hagyományaikat, s ama ott élő fiatalok büszkén, tekintenek nagyapjukra és nagyanyjukra, nem átallják kikérni tanácsukat, folytatni munkájukat. Nir Gali sajátos izraeli település: mosáv, ami - eltérően a hagyományos kibuctól - a magánéletet meghagyja a családi élet szférájában, ahol minden fontos ügyet, a termelést, az értékesítést, a bevásárlást és a beruházásokat közösen intézik. Ez inkább megfelel a zsidó vallási hagyományoknak, amelyeket ők oly nagy tiszteletben tartanak. Aki ezt a könyvet elolvassa, a tanúvallomások (az egyéni életsorsok) által megismerheti századunk két legfontosabb (a zsidó és az egyetemes történelem szempontjából döntő) fordulópontját a holocaustot és Izrael Állam megszületését. S emellett bepillantást nyerhet a sivatag helyén csodával határos módon feltámadt izraeli mezőgazdaság és településkultúra Mindennapi életébe.