A gyermek születését legtöbbször igen nagy várakozás előzi meg. A szülők "készülnek" a gyermek fogadására. Ezt a várakozást át- meg átszövik az álmodozások, elképzelések arról, hogy milyen lesz majd a gyermek. Persze kedves lesz és barátságos, segítőkész, szeretni tudó és tiszteletteljes, szorgalmas, okos és tehetséges, jó tanuló és kötelességtudó, sikereket ér el az életben. Vajon van-e olyan gyermek- vagyis valamilyen ijesztő, sohasem létezett-létező csodalény -, aki maradéktalanul eleget tud tenni ennyi várakozásnak és követelménynek? El kellene gondolkoznunk azon, hogy milyen tehertétel, ha egy gyermeknek ennyi felfokozott követelménynek kell megfelelnie. S vajon a gyermek felelős-e azért, ha ilyen előzmények után a szülő előbb-utóbb csalódik várakozásaiban, bevallottan vagy be nem vallottan, úgy érzi, hogy gyermekét nem egészen ilyennek képzelte. Az igazi gyermekkel bajok is vannak, szemtelen is, lusta is, néha felesel és néha lóg az iskolából, néha nem olyan okos,nem olyan ügyes és nem olyan szép mint amilyennek látni szeretnénk. A szülő és a gyermek kapcsolatának valódi tartalma és mélysége tulajdonképpen itt dől el. A várakozásoknak teljesen meg nem felelő gyermeket is vállalni kell érzelmileg, méghozzá örömmel és egyértelműen, mert ez az érzelmi igenlés válhat csak azzá az alapvető erőforrássá, amely végigsegíti őt a fejlődés útján.
Még nehezebb azoknak a gyermekeknek a helyzete, akiknél az előzetes szülői várakozások még határozottabb formát öltenek. Sokszor a szülő a gyermeket "élete folytatójának" tekinti, s képzeletében a gyermek életútja már előre megszabott; orvosnak kell lennie vagy mérnöknek, mindent valóra kell váltania az életben, ami apjának vagy anyjának nem sikerült, függetlenül attól, hogy van-e ilyen irányú tehetsége, kedve, érdeklődése. Minél határozottaban "készre írt" az a szerep, amelyet a szülők a gyermeknek szántak, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szülők és gyermek kapcsolatában zavarok, csalódások, ellentétek támadnak, ha a gyermek saját valódi hajlamainak, érdeklődésének, képességeinek megfelelően próbál élni és orientálódni a világban. Van persze egy másik lehetőség is: sokszor a gyermek észreveszi a neki szánt szerepet, az elvárásokat, amelyeknek teljesítését nemegyszer a szülői szeretet és jóindulat feltételeként éli át. S mert a szülők szeretete számára életfontosságú, megpróbálja magát "hozzátörni" a szülők elképzeléseihez, sokszor erőszakot téve spontán érdeklődésén és hajlamain, sokszor pedig mímelve vagy színlelve azt, hogy olyan, úgy él, úgy gondolkodik, ahogyan ezt a szülők szeretnék. Ez a szerepjátszás semmiképpen sem válhat alapjává harmonikus személyiségfejlődésnek, egészséges karakter kialakulásának.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
