Tanári notesz 15.

A pedagógus-író minden évben az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót. A sorozat újabb kötetében is az élet dolgai, a szűkebb és tágabb élettérben felbukkanó jelenségek, emberi magatartások, társadalmi mozgásformák villannak fel, különböző élethelyzetekben, magán- és közszinten. Az évre rányomta bélyegét a találkozás a koronavírussal. Először hümmögve rácsodálkoztunk a világból érkező elborzasztó hírekre: számok, kórházi esetek, halálok. Amikor a világjárvány beavatkozott mindennapjainkba, először értetlenkedtünk. Zavaró volt a szabályozás: üzletek, közlekedés, fürdő (ez különösen hiányzott), maszk, távolságtartás... tébláboltunk, a hivatalra haragudtunk. Érthetően: ki lettünk mozdítva komfortunkból, nehéz volt alkalmazkodni az új helyzethez. Fontosabb volt az új életmód kiépítése, mintsem a harag, főleg nem a mások szidása. Át kellet írni a programokat. A dátumok segítik a hiteles dokumentálást, a jelenségek folyamattá állnak össze. A széleskörű érdeklődés különféle területek felé viszi az olvasót: van itt irodalom, művészet, politika, szociológia, élet az unióban, mindennapi praktikák, média, kompetenciák és deficitek. És van: oktatás, pedagógia. A jegyzetíró, a "benne-élő" megfigyelő nézőpontja, valamint az értelmezésre a művészetekből, irodalomból és a különböző társadalomtudományokból felhozott háttérismeretek bővítik az összefüggések szálait, segítve a továbbgondolást. A jegyzetek, a személyes életút beleszőtt epizódjaival érdekes villanások, kortörténeti értékű megfigyelések, forrásértékű feljegyzésekkel.