Talán rózsát hozok

FÜLSZÖVEG Az a verskedvelő olvasó, akit az utóbbi időben a világlíra vadnál vadabb kísérletei, bonyolult szórejtvényei egyre inkább elidegeníthetnek szeretett műfajától, ebben a kötetben örömét lelheti végre. Az 1984-es Nobel-díj olyan lírikus jutalmazott, aki nem intellektuális, hanem érzéki, nem ideologikus, hanem empírikus művész, nem az akarat, hanem az érzelmek költője. S a világ jelenségei közül éppen az erotika a legfontosabb számára: sorai szinte illatoznak a szerelemtől. Seifert versei első olvasatra megközelíthetők, rögtön feltárják sokszínű alapszövedéküket, melyet aztán már "nem kötelező" finomságok árnyalnak tovább. Seifert ugyanabban az értelemben népies, mint kedves muzsikusa, Mozart. Hát lehet ily tiszta világossággal modern, bonyolult mondandójú, feszes verset írni? Lehet. Seifert maga az áttetsző mélység TARTALOM Prológus 5 A pestisoszlop 7 Vénusz kezei 21 Kezek 23 Nem tudom a virágok... 24 Míly ujjak szőttek fátylat... 25 A Motoli Kórház 26 A viaszgyertya 28 Önéletrajz 29 Bölcsődal 31 A legyező 32 Az égi sorompó 34 Az elveszett paradicsom 36 Dal a kicsi lányokról 39 Kettesével mentek... 40 Nászdal 42 Nászutak 43 A szertelen 44 Vigasz 45 A számológép 46 A szerelem 47 Július tizenegyedike 48 Narancslé jéggel 49 Az álombeli Prága 51 Kis éji dal 55 Mozart Prágában 57 Prágai tavasz 70 A Novotny-palánkon 72 Dal a lányokról 74 Dal 75 Párbeszéd 76 Az alvó 77 Csak hidd el... 78 Kérdezitek... 79 Kinek fülébe súgdosol... 82 Küzdelem az angyallal 85 A temető mellett lakó lányhoz 88 Dal a szerelemről 89 Százszor-semmi 90 Átváltozások 91 Ha azt lehetne mondani a szívnek... 93 Esernyő a Piccadillyről 95 Körhinta fehér hattyúval 98 Csalogány-dal 103 És Isten veletek 105 Utószó 107