Szögletes szabadság

A Polgár és a Rab lágeréletének összeállításának súlyt helyeztem azokra a lelki változásokra, beérési, elhalási és torzulási folyamatokra, amelyek már Sztálin életében előrevetítették a változás képét, de egyben körvonalazták annak terjedelmét is. Küzdelmük a puszta létért nem egyéni dráma: kicsinyben, apró részleteiben hordozza a nagy harc jegyeit, amelyet a polgári szemlélet vív a humanizmussal. Fizikai és erkölcsi sebeik, vérveszteségük sejtetik a mérleget is, amely a szovjet "élettérbe" került népek biológiai és szellemi alkatát veszélyezteti. Tudom, két társam harci eszközei nem bírják el a polgári megítélést. Azt is tudom, hogy az "erkölcsi hadiállapot" sokszor hirdetett jelszava nem fér be polgári formalizmusok keretébe, de adott alkalommal, jobb híján - bevált. A szibériai lágeréletben csak annyit adott le a Polgár és a Rab régi alapállásából és neveltségéből, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy úgynevezett szovjet szabad élet "szögletes szabadságá"-ban újabb tíz évre állják a sarat. Úgyis mondhatom? "lealacsonyodtak" annyira, hogy felemelkedhessenek a "kiváló dolgozó" szintig.