Szívtől a keresztig a csillagokon át

Romanek Inka 1953-ban, Tiszakécskén született, ma Budapesten él. Art-díjas festőművész, a Cserhát Művész Kör tagja. Mestere, ihletője súlyosan látássérült, tehetséges kislánya. Festményeiből kisugárzik, hogy nehéz s fájdalmas leckéket kapott a sorstól, ám megértette azokból a személyre szóló üzenetet. A vászon, a festőeszközök jelentik számára az egyik vészkijáratot. Legnemesebb vágya, hogy kitapintható festményeivel átadjon egy-egy mozaikot a világ csodáiból azoknak a társainak, akik a kezükkel látnak. Életre keltett képeit legelsőként Adél lánya ujjacskái "látják", zsűrizik. Regénye megmutatja, ami képeiből kimarad. Egy édesanya lelkének sikolyait, csatározásait gyermekéért, gyermeke szeme világáért. "Romanek Inka... leheletfinom szerénységgel kér, követel, suttog fájdalmakat, remél örömöket, és a HIT megtartó erejével bizakodik a mindenekfeletti Hatalomban: Istenben. Egy anya vallomásai a "későn érkezett gyermekről/höz/érte": Adélkáért szól az anyai szív, hol édesen, hol búsan, hol pedig élesen a világ ellen is, ha kell! Őszinte sorok egy őszinte embertől. Ha kell, költőt idéz, ha kell, ígér, várakozik, sorsot vet önmagával, gondolatokat kelt a papír síkján továbbgondolkodásra is, és könnyeiből elmázolt szivárványon át láttatja saját énjét, szomorúságát, vidámságát, gyermekével, a későn érkezettel királyi többest is alkalmazva, eseményeket, naplót ír, hogy mindezt megossza velünk, olvasókkal, kívülállókkal... A valóságot, a puszta megjelenítést egyébként is csak őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel lehet megköszönni. Romanek Inka minden sora köszönet és hála. A hálának pedig minden korban ereje van, és imádságos lelkének felgyúló parazsával, a Hit, Remény és Szeretet hármasában gondolkozva látja e teremtett világot, és mindenekfelett Istennel "perel" gyermekéért, a világért és mindenért, amit egyben Istennek is köszönhet! "Uram, te tudtad, mikor kellett adnod őt!" - írja. És ez az alázat vezeti festő kezét és író lelkét..."