Szinte Gábor - Erdélyen át Firenzéig (ALÁÍRT!)

Saját képekkel - Ismertető: "...magyar művészet csakis magyar ég alatt, magyar talajon, a magyar néppel való megújuló érintkezésében izmosodhatik és nőhet nagyra... Ez az ideális cél, és csak úgy válhatik gyümölcsöző valósággá, ha hosszú időn át... tudatlanságot és közönyt leküzdve, kitartással dolgozunk mellette." Hollósy Simon és köre, Nagybánya, 1897. Több mint száz éve, hogy e gondolatokat az egyik legjelentősebb magyar művésztelep alapítói megfogalmazták. Vágyaiknak a következő száz viharos év nem kedvezett: a magyar művészet - finoman szólva - nem "izmosodhatott" meg, s még arra sem volt képes, hogy a nagyszerű elődök, például a nagybányaiak eredményeit megismertesse a nagyvilággal. "Háborúban hallgatnak a múzsák" - mondták a görögök. De vajon szólnak-e, és ha igen, hogyan, a globalizálódó, multikulturális világ viszonylagos békéjében? Vajon kell-e még egyáltalán valakinek az a fajta magyar művészet, amiről Hollósy Simonék egykor beszéltek? Szinte Gábor festőművész szerint természetesen igen. A harc ma arról szól, hogy vajon föloldódunk-, eltűnünk-e a népek tengerében, vagy sikerül megőrizni magunkat, sőt megmutatni a világnak - sok más megmutatnivaló mellett - a ma és a mögöttünk hagyott százötven év egyedülálló képzőművészeti értékeit is. Itt a feladat tehát! Sztároljuk a világszínvonalú régieket, s támogassuk az arra valóban érdemes maiakat, azokat, akiket eddig nem támogatott a régebben kelet-, ma nyugatmajmoló hatalom! E törekvés egyik legjelentősebb harcosa Szinte Gábor festőművész, műtörténész. Személyét - erdélyi ősei tárgyi kultúrájának és hagyományának mély tisztelete mellett - európai, különösen olasz és francia iskolázottsága teszi alkalmassá arra, hogy megalkuvások nélkül képviselje a maga választotta értékeket, azokat, amelyek egybecsengenek Hollósyék törekvéseivel. Csupa olyan dolgot és úgy fest, ahogyan az - egyes "mértékadó" képzőművészeti döntéshozók szerint - talán már nem is létezik: figurális ábrázolással, gazdag szín- és formavilággal, mély átéléssel, a nézőben nagy és tiszta érzéseket keltve. Hitvallását, elkötelezettségét tanítványok és művek: faintarziák, üvegfalak, több száz festmény, esszék, könyvek tanúsítják. Nevét előkelő helyen őrzi a XX. századi magyar festészet képzeletbeli aranykönyve.- További ismertető. "Belelapozás"- - - TARTALOM: Előszó 9 Pár-beszéd - Életinterjú Szinte Gáborral 13 "Eltőt, s elmúlt sok szép idő" - a gyerekkor 13 "...óhajt, remél, hisz..." - a gimnáziumi évek és az eszmélés 20 Itália földjén - a művészi fejlődés lépcsőfokai 24 "Színház az egész világ" - egy kitérő, amely párhuzamos főúttá lesz 34 "Pictor doctus" - a vászon, a fa és az üveg mestere 39 "... nem néma ez a világ..." - az arcképfestő 49 "...fényt adjon mindenkinek..." - a műtörténész tanár 54 Három esszé a műtörténésztől 72 Leonardo da Vinci Budapesten. Egy ismeretlen Leonardo ábrázolásához 72 A megváltott jövő. Gondolatok Székely Bertalan "II. Lajos feltalálása" című művéről 75 Az egységes Európa első megálmodói: II. Szilveszter pápa és III. Ottó német-római császár 84 Néhány újságcikk és kritika a művészről 93 Szinte Gábor jelentősebb műveinek jegyzéke 112 Festmények 113 Épületeken alkalmazott művek 122 Díszlettervek az OSZK színháztörténeti gyűjteményében 124 További színpadi díszlettervek 126 Filmdíszletek 127 Videosorozatok az Ismeretterjesztő Filmtársaság kiadásában 127 Egyéni kiállításai 129 Szövegközi illusztrációk 132 Irodalom 135 A művésztől 135 ... és a művészről 136 Utószó 139 Dokumentumok 141 Színes képek 149