Szikra és az alpári-rét (Boróka füzetek)

A nemzeti park legkisebb területének festői szépségét a Szikrai és Alpári Holt-Tisza ágak, az azokat kísérő liget- és láperdők, ártéri mocsarak és mocsárrétek adják. Ez a Tisza menti táj őrizte meg leginkább azokat a tájképi és természeti értékeket, amik a folyószabályozás előtti időkre voltak jellemzők. A Tisza ártéri helyváltoztatásai során alámosta a Duna-Tisza közi hátság peremét, így Tőserdőnél a futóhomokos buckákat, Tiszaalpárnál pedig a Templom-és a Várdomb löszét. Az 1850-es években végrehajtott folyószabályozás során jött létre a Szikrai és az Alpári holt-Tisza. A korábbi természetes mederfejlődés során fűződött le a Kis-és a Nagy-Sulymos, valamint a Dög-Tisza, melyek feltöltődése igen előrehaladott. Az Alpári-réten is megtaláljuk a folyó hajdani ,,kalandozásainak" nyomait, felszínét számos kisebb-nagyobb meander szabdalja. A holtágak természetes úton már nincsenek kapcsolatban az élő Tiszával. Friss vizet a gyakori árvizek idején kapnak, mjközben lassan feltöltődnek...