Szerzői tevékenységemről

Mint ismeretes, Kierkegaard legtöbb - és persze legfontosabb - műveit inkognitó írta és adta ki, álnevek sokaságát használva, gyakorta egy műben többet is, ráadásul ezt az inkognitót korántsem játékosan művelve, hanem szerves részévé téve mondandójának, olyannyira, hogy például híres stádiumelmélete (az esztétikai, etikai és vallási stádiumokról) meg sem érthető, ha e szférákhoz nem rendelődnek hozzá a megfelelő álnevek és azok egymással szembeni vitái. A most megjelent karcsú kötet három olyan Kierkegaard-művet tartalmaz, amelyekben a szerző bevallja, hogy ő a szerző, ám egyúttal újabb inkognitót ölt magára, egy még sokkal bonyolultabbat, hisz a vallomást azonnal követi annak kifejtése, hogy egy - a szó köznapi értelmében vett - szerző mennyire nem szerzője az általa sajátjának tekintett műveknek. E három kis esszéremeklés ante datum posztmodern remeklés is, költői-filozófiai vallomás, életműértelmezés is dióhéjban, mindenekelőtt azonban továbbgondolása a nagy Kierkegaard-műveknek, az életmű szerves és fontos része. ; A kis kötet kétféle olvasónak ajánlható: azoknak, akik meglehetősen otthon vannak Kierkegaard ouvre-jében, akik tehát érthetik a főbb munkákra történő állandó hivatkozásokat is, az inkognitó levetése útján keletkezett új inkognitók értelmét is, jelentését is; valamint azoknak, akik most ismerkednek a nagy dán filozófussal, és akik így mintegy ízelítőt kaphatnak a kierkegaardi gondolkodásmódból, írásmódból.