Széppróza

" 'Filmvázlatom' megírásakor - megkerülve a novellisztikus elokészítést - közvetlenül a képek és képsorok genezise, belso kapcsolata, álomszeru sodra és belso logikája érdekelt. A film - ha nem tévedek - konkrét álom, vagy pontosabban: konkrét képek álomszeru folyamata, melynek medre az 'éber' mufajok - líra, dráma epika - valamelyike. Írónak, rendezonek, operatornek - némi túlzással szólva - csak arra kell ügyelnie, hogy ezt az álomszeru természetes sodrást meg ne akassza, félre ne terelje téves, vagy éppenséggel külsoséges, túl szellemesre sikerült elképzeléseivel, mely szellemesség szinte kivétel nélkül belso zavarra, ürességre vall. Témámat és mufaját ezért a leheto legpuritánabbul választottam meg. A 'Rekviem', mint arra címe is utal, lírai dokumentumfilm, afféle XX. századi passiójáték korunk legegyetemesebb botrányáról. Lírai, tehát eleve egyszeru történet, mivel a líra, minél inkább líra kíván lenni, annál kevésbé turi meg az alapok bonyolultságát, viszont szabadon párosul a puszta tényekkel, e látszatra épp nem költoi anyaggal. Líra és dokumentum: kapcsolatukból természetes önkéntelenséggel született meg az a leginkább a középkori passiójátékokkal rokon 'naív' dráma, melyben a hatásnak elengedhetetlen föltétele a meglepetés hiánya, a történet megismételtségének élménye, az, hogy a közönség szinte jelenetrol jelenetre elore tudja, mi következik, mit kell önmagában és a játékszínen végigkísérnie és átélnie. Szándékom ezzel - úgy érzem - még világosabb. A tiszta, már-már eszköztelen filmszeruség vezetett, a konkrét képek saját és kölcsönös élete egy olyan történeten belül, mely törvényszeru egyszeruségével erre a legkorrektebb lehetoséget kínálta." (Pilinszky János)