Szentek, szent életű emberek III. kötet ( július-szeptember )

Olaszország virágát - ahogyan Kínában nevezték hívei - szülei vallásosán nevelték. Minden reggel iskola előtt buzgón ministrált. Elemi iskolái elvégzése után szülei Porto Maurizióba küldték továbbtanulni a barnabita atyákhoz. Tizenhét éves korában elhagyta családját, és Rómába ment. A Capitoliumra sietett, hogy Szent Ferenc ruháját kérje a római rendtartományban élő Kisebb Testvérek provinciálisától. A János (Giovanni) nevet adták neki. Próbaéveit dicséretesen végezte, és letehette szerzetesi fogadalmait. Elvégezte a teológiát. Pappá szentelése után filozófiát tanított Tivoliban, majd több kolostor rendfőnöke lett, de érezte, hogy Isten nem a katedrára hívta. Szívében missziós hivatást érzett. 1798-ban engedélyt kapott egy kínai útra. Hét hónapig tartott az út Makaóig. Itt még egy évet várakoztatták. 1801 januárjában átléphette az úgynevezett ,,Mennyei Birodalom" határait. Kantonban tovább ismerkedett e nép minden sajátosságával. Kiaking császár rossz szemmel nézte a keresztények missziós tevékenységét. János atyára Lian-tainban csaknem nyolcezer keresztény hívőt bíztak. A papot régóta nem látott hívek öröme határtalan volt.