Szentágothai János akvarelljei

Szentágothai János az ,,Ulyssesként az agy körül" című élettörténetében említi az íróasztalát, amelyet egyik erdélyi szász őse, a Napoleon-i Párizsból szállított Nagyszebenbe, ahonnan meg kalandos úton végül Budára került. Kora reggelente ennél az asztalnál írta tudományos közleményeit, értekezéseit, naplóját, leveleit. A nevezetes íróasztal minden kisebb fiókja kincseket rejt még ma is: régi leveleket, szerszámokat, kínai tust, festékeket, ceruzákat, ecseteket. Egyetlen nagy fiókja van, ebben - tarka összevisszaságban - akvarell képek alszanak sűrűn egymásra fektetve. Apánk nem tartotta magát festőnek, de a festés, melyet életformaként gyakorolt, transzcendens öröm forrását jelentette számára. Egész életében festett, - villámgyorsan - bárhol járt, a világ bármely részének, életének bármely helyszínén: külföldi utazásokon, kirándulásokon, erdőn-mezőn, barátok otthonában, hadifogságban, szívinfarktus utáni kórteremben, vagy otthon, kedves kertjében. A képek hátára, naplószerűen felírta a keletkezés pontos dátumát, a helyet és a megfestett emberek nevét. Sok képet elajándékozott, - bőkezűen adta, ha kérték tőle - , ami megmaradt, az került a nagy íróasztalfiókba. Ezekből a képekből válogattunk, hogy másoknak is bepillantást engedjünk egy - Goethe szavaival élve - létének örvendező boldog ember hagyatékának e különleges részébe. 2020. október, Szentágothai Klára