Szent István-terv

2002. szeptember 21-én Orbán Viktor meglátogatta a Professzorok Batthyány Körét. A beszélgetés során felvetette annak gondolatát, hogy a kör összeállíthatna egy olyan írásművet, amely a mai magyarság számára útmutatóul szolgálhatna napjainkban. Legyen ez a mű iránytű és zsinórmérték a magyar emberek, a magyar politika számára - mondta -, és ideiglenesen a Szent István-terv címet adta neki. A méltó feladatot a kör lelkesen elvállalta. A sajtó felkapta a Szent István-terv címet, és - mivel terven nálunk legtöbbször gazdasági tervet értenek - rögtön félre is értette. Lassanként a politikusok is a Széchenyi-terv megújított változataként kezdték emlegetni, amibe mi, szerzők és szerkesztők beleborzongtunk, mert úgy éreztük, hogy amin dolgozunk, az nagyon más, mint amire a sajtó nyomán a magyar politikai közösség számított. De mi eközben megszerettük az ideiglenes címet, és minden próbálkozás ellenére nehezünkre esett más címen emlegetni. Ezért tartottuk meg az eredeti címet, pedig jól tudtuk, hogy dolgozatunk legfeljebb csak előtanulmány lehet egy gazdasági tervhez. A gazdasági tervezés olyan adatok és peremfeltételek függvénye, amelyek állandóan változnak, és amelyekből csak részletes számítások alapján és a kormányzás művészetének ismeretében lehet remény arra, hogy kikerekedik egy gazdasági terv. Mindezen ismeretek híján tartózkodtunk a gazdaság részletes elemzésétől. De azért is tettünk így, mert a gazdaságot, sőt még a gazdagságot is csak eszköznek, feltételnek tartjuk, nem pedig célnak. Az viszont, hogy a zsinórmértéket hol kell kihúzni, kevéssé függ attól, hogy éppen hogy áll a szénánk, az iránytűnek pedig a pólus felé kell mutatnia akkor is, ha a gazdasági gátak miatt csak kerülőket téve követhetjük az általa kijelölt irányt. TARTALOM 1. Előszó 2. A kívánatos jövő 2.1. Emberek az emberek között 2.2. Nemzet a nemzetek között 3. Élő múlt 3.1. Múltunk Európában 3.2. Mi a magyar és mi az európai? 4. Megmaradni 4.1. Magyar föld, magyar vidék 4.2. A környezet jövője a Kárpát-medencében 4.3. A népesedési helyzet 4.4. A magyar cigányság 4.5. Szomszédság, külföldre szakított nemzetrészek 4.6. Információs és dezinformációs társadalom 5. Erőre kapni 5.1. Az oktatás mint az egyén versenyképességének eszköze 5.2. Gazdaságpolitikai szempontok 6. Emberibb életet élni 6.1. Művelődés, kultúra 6.2. Egészségünk ügye 6.3. A társadalmi tőke 7. Európai polgárnak lenni 7.1. Velünk vagy nélkülünk? 7.2. Európai társadalom, európai politika 7.3. Gazdaság: helytállás a versenyben 7.4. Megtartó erőnk, a kultúra 7.5. Még mindig jó európainak lenni 8. Utószó