Szemünk fénye

Az 1935-ben New York született szerzőt könnyű bemutatni: ő írta a Kramer kontra Kramer-t, ami már két kiadásban elfogyott Magyarországon is, filmváltozatát pedig még sokkal többen látták moziban vagy a tévében. A szerzőnek ez a legújabb, ötödik regénye ugyancsak sikeresnek ígérkezik. Ez a történet is egy bírósági ügy körül bonyolódik, és aki túljutott az olvasásban az első fontosabb fordulatokon, egyre nehezebben állja meg, hogy előre ne lapozzon, annyira kíváncsivá válik a végkifejletre. Az ügy - és a regény - főszereplője Elizabeth Mason, szüleinek a szeme fénye. A jómódú sikeres Masonék mindent meg akarnak adni lányuknak, hogy élénk intelligenciája, énekesi és színészi képességei kellően kibontakozzanak. Elizabeth ígéretesen induló egyetemi pályafutása azonban váratlan és brutális törést szenved mindjárt az első héten: a tapasztalatlan gólyát egy végzős hallgató, a jóképű, rámenős és lelkiismeretlen Jimmy Andrews egy házibulin megerőszakolja az alagsori "zeneteremben". Tanúk persze nincsenek, és eleinte maga a lány is titkolja az ügyet, de életvidám kedélye odavan, és énekelni sem akar többé. A dolog végül mégiscsak kipattan, fegyelmi tárgyalás lesz belőle az egyetemen, ez azonban bizonyíték híján eredménytelenül végződik. De Elizabeth most már nem adja fel, apja pedig valósággal megszállottjává válik az igazságtételnek. Csak hát van-e rá esély? Tanúk nincsenek, az egyetemi közhangulat a vagány Jimmy pártját fogja... De innen már tapintatlanság lenne folytatni a cselekmény ismertetését. Elég, ha annyit elárulunk: az író kivágja magát a csávából, és az olvasó felajzott kíváncsisága sem marad hoppon