Szellemi tekintély és időbeli hatalom

René Guénon (1886-1951) az egyetemességében vett szellemi és metafizikai Hagyomány helyreállításának, valamint a ,,világnézetfeletti" tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja. Életművével valódi és egyetemes távlatokat nyitott a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára. 26 kötetes életműve alapvető jelentőségű a tradicionális világ alapelveinek újratalálásához, ami az egyetlen komoly és talán utolsó esély a katasztrofális végkifejlettel fenyegető modernitás mint ab ovo deviáció felszámolására. Guénon az Őseredeti Hagyomány centrális ezotériájától a különböző részleges - vallási és más - alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet. Egyszersmind az írott doktrína lehetőségeihez mérten betekintést nyújt a szellemi és vallási praxis legmélyebb szintjeibe. Jelen művében az emberi társadalom tradicionális felfogásának lényegét fejti ki. A formafeletti és pártatlan ,,igazság", ,,bölcsesség" és ,,tudás" bázisán világítja meg a mai súlyosan válságos társadalmi állapotok eredendő okát. Bemutatja az időbeli hatalom képviselőinek elfordulását a szellemi tekintélytől mint a tradicionális tudás letéteményesétől. E folyamat okainak és következményeinek feltárásával pedig a valódi béke helyreállításához vezető egyetlen lehetőségére irányítja a figyelmet: a ,,változatlan törvény" érvényesítésének szükségességére. Ehhez az első lépés annak megértése, mit jelent a ,,tisztán intellektuális hatás kifejtésének képessége, amelynek >>bölcsesség<< a neve, és az igazság az egyetlen ereje".