Szellemek utcája //Füst Milán versei//

Előszó E kötetben régi és új verseim gyűjteménye van együtt. Az utóbbiakról csak annyit, hogy harminc egynéhány új versemet találtam alkalmasnak arra, hogy ide felvegyem. A régiekről már valamivel többet kell mondanom. Ezeket azért adom itt ki újra, mert egykori versköteteim már nem kaphatók s tudok olyanokról, akik szívesen olvasnák e régieket is. Ezek számára s magamnak válogattam s javítottam ki tehát mégegyszer ifjúkorom lirai szerzeményeit. E javitás és rostálás most már, - magam is remélni merem, - végérvényes. Ami számomra azt jelenti, hogy amit ide felvettem, szívesen a magaménak vállalom, amit nem vettem fel, azt izlésem ma már elveti, azt úgy tekintem tehát, mintha nem én irtam volna. A kérdés itt önként adódik: hogy hivatott bírája vagyok-e tulajdon munkáimnak? Nem kételkedem benne, hogy az vagyok. S többek között azért is, mert úgy vélem, hogy amit írtam, annak az én kedvemet kell betöltenie mindenekelőtt. S ugyanezt gondolom a javításokat illetően is. El vagyok készülve a szemrehányásokra, amelyeket egyesek érezni fognak, vagy talán majd nyilvánitanak is előttem, - amiért nem voltam a szokásos kegyelettel ifjúkorom és fogyatékosságai iránt. Az ő érzékenységük iránti tiszteletből és hálából annyi magyarázattal tartozom már most és itt: hogy a kegyelet ugyan nagy erő bennem is, a lehető művészi teljesség követelménye azonban mlg nagyobb. S az ő megnyugtatásukra közlöm azt is, hogy nem is minden régi versemet vetettem alá a bírálat s az új ihlet e munkájának, - akadt olyan is elég, amelyen ma sem találtam kivetnivalót. Amelyekben viszont már eleve akadt kifogásolnivalóm, azokat huszonöt év óta egyre javítgatom, csiszolgatom - s ezek már utolsó kötetemben is eredeti formájukhoz képest többé-kevésbé változott alakban jelentek meg. S ha netán egyesek úgy találják majd, hogy bizonyos verseimnek inkább ártalmára voltam, mint használtam azzal, hogy megbolygattam régi mivoltukat: ebbe is belenyugszom, annál is inkább, mert hisz magam is tudom, hogy nincs oly javítás, amely ne volna egyben rosszabbitás is - s mert tisztában vagyok vele, hogy tökéletesség nem adatik a férfikornak sem. S az én lelkiismeretemnek elég annyi, hogy előttem így, új formájukban jobban megállják helyüket. S végül meg kell még azt is jegyeznem: - hogy a verseim fölébe egykor írt s barátaimhoz, vagy ismerőseimhez szóló összes névszerinti ajánlást, cimzést, vagy megszólitást töröltem, mert azt kivánom, hogy ez legyen e versek végleges formája. Budapesten, 1934. május havában. Füst Milán. Vissza Tartalom Előszó 5 Második előszó 7 Újak: Szellemek utcája 13 Szózat az aggastyánhoz 14 Tél 16 A jelenés 18 Öregség 20 Oh holdözön! 22 Önarckép 23 A holdhoz 24 Este van 26 Copperfield Dávidhoz! 27 "Ha csontjaimat meg kelletik adni!" 29 A névtelen iszik 30 Köd előttem, köd utánam 31 Levél Kanadából 32 A Mississippi 35 Egy magános lovas 37 A mélyen alvó 38 Mózes számadása 40 Henrik király 41 Cantus firmus 42 Barátaimhoz! 43 Levél Oidipusz haláláról 45 Levél a rémületről 47 Ballada az elrabolt leányról 49 Részeg éjszaka 50 Oh latin szerelem! 52 Az egyik agg levele Zsuzsannához 53 A fegyenc fia (Ballada) 54 Az igaztevőhöz 56 A magyarokhoz 57 Egy csillaghoz 58 Madrigál 59 Reménytelenül 60 Katonák éneke 61 Gúnydal Pergolára 62 A völgyben 63 Álom az ifjúságról 64 Motetta 65 Habok a köd alatt 66 Panasz 68 Kutyák 69 Hajnal előtt 71 Barokk elégia: Búcsú mesterségemtől 72 Régiek: Levél az ifjúságról 77 Részlet az "Aggok a lakodalmon" című verses színdarabból: Kajetán beszéde a királyhoz 80 Egy régi költő műve: Óda a fejedelemhez 82 Óda egy elképzelt művészhez 84 Őszi sötétség: Nyilas-hava 86 Arménia! 87 A részeg kalmár 89 Egy bánatos kísértet panasza 90 Az új szobrászhoz 91 El innen, el 92 Halottak éneke: Mi bűnöm volt a csend? 94 Szállj meg nagy látomás 95 Elégia 97 Egy egiptomi sírkövön 99 Álmatlanok kara 100 Objektív kórus: Gyász-kar 101 Naenia egy hős halálára 102 A nő dícsérete 103 Szüretelők dala 104 Kívánság 105 Kérés a hatalmasokhoz: Epilógus 106 Zsoltár: "Zenét és nyugalmat" 107 Messzi fény 109 A kalandor 110 Örökélet 111 Zsoltár: "Ó Uram, engem bántanak" 112 Intelem 113 Repülj 114 Óda pártfogómhoz 115 Tavaszi dal, vándordal 116 Útra kelni, messzi menni 117 Oh nincs vigasz! 118 Kántorböjt 119 Sirató 120 Az igaz bíróhoz 122 A szőlőműves 123 A pásztor 124 Gyertyafénynél 125 Epilógus: O beata solitudo, o sola beatlitudo 125 Kísérletek: Az "Aggok a lakodalmon" című verses tragédia prológusa 133 Magyar könyörgés 137 Szőlőhegyen 138 Epigramma 140 A vagány esti éneke 141 Lelkek kórusa 143 Alkonyati számadás 144 Két fordítás: A rongyoli-bongyos cigánydalosok 149 Bantu-néger ballada 151 Függelék Bírálatok Füst Milán verseiről 155