Szegény ember jó órája I-II.

A gyűjtemény Gárdonyi Géza elbeszéléseit tartalmazza. Első két ciklusának úgyszólván minden írása egy-egy állomás a fiatal író kalandos felfedező útján, midőn nemcsak az ezerarcú műfaj és a mesterség, de saját tehetségének törvényeit is igyekezett kipuhatolni. Sokat küszködött, míg a kilencvenes évek elején a paraszti témakör felfedezésével egyidejűleg, végre megtalálta saját hangját a Pöhöly család történetében. A "Pöhölyék" nyomán azután szinte feltartóztathatatlanul ömleni kezd a gyermekkor és a tanítói évek fénylő emlékáradata: Az én falum. A szépítő emlékezés idilli költészete aranyozza be tavaszát, pitypangos mezőit, lankás domboldalát, s a szeretet színezi feledhetetlenné eleven alakjait. Az én falum novelláiban, e ragyogó tükröcskékben Gárdonyi a parasztember lelkét mutatja meg s ezzel nem kis mértékben ösztönözte a későbbi írónemzedéket. Ettől kezdve minden érdeklődésével egyre inkább az ember belső világa felé fordult, egy-egy jellem fejlődésének,a belső történésnek ábrázolására törekedett, ugyanakkor azonban ügyelt arra is, hogy elbeszélései fordulatosak, alakjai elevenen maradjanak. A kor szociális problémái sem kerülték el figyelmét, néhány novellájában nagy részvéttel rajzolta meg a szegény emberek kilátástalan sorsát, s minduntalan keserű hangon hivatkozott az urak és parasztok között tátongó szakadékra. Pályája utolsó szakaszában írott elbeszéléseiből látható, hogy a kortársak többségéhez képest világosan látta az első világháború okait, s ezért kezdettől fogva ellenezte is. "Túlvilági" novelláiban kipellengérezi a háború vámszedőit, s megrázó képekkel bizonyítja be az öldöklés borzalmas értékrendjét. A kétkötetes gyűjtemény minden írása érdekes és jó olvasmány, s az olvasó nemcsak Gárdonyi gondolatvilágát ismerheti meg belőlük, hanem az író rokonszenves egyéniségét, s művészetének fejlődését is.