Szárnyas istenkék, földi bálványkák

Vogul mondafeldolgozás Földet előbuktató istenfiam! Hetedik, legkisebb istenfiam! Mellerővel immár ellátottak, háterővel immár ellátottak. További életedet te alakítod. Hanem egy tanácsot mindig megfogadj, hanem egy okos szót soha el ne felejts: Most a földem még kopár, kérges földem még sivár, de ha ember korabeli világot alakítok, ember idejebeli világot rendelek, te földön járó lábas istenke, földön álló fényes bálványka leszel. Akkor az ember mind elébed járul, jó ételáldozattal, bő véráldozattal téged kényeztet. Segíts rajta, hogyha tudsz! És ha ínségbe jutott, és ha éhségbe jutott, s vízben bő házad elé csak üres fazekat helyez, táplálékban gazdag házad előtt abban csupán vizet forral, fogadd úgy, mint a bő véráldozatot, fogadd úgy, mint a jó ételáldozatot. Mert ki azt adja, amije van, a legtöbbet adja!