Száll a kakukk fészkére - Bartos Tibor fordításában (Európa Könyvkiadó 2006)

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "Ott vannak kinn. Fehér ruhás fekete fiúk játszadoznak a folyosó végén, aztán gyorsan föltörlik, amíg odaérek. Már törlik is, mire jövök ki a hálóból. Mind a hárman gonoszul vicsorognak a napvilágra, erre az egész házra, akikre dolgoznak, emberekre, mindenre. Jobb, ha meg se látnak, amikor ez a gyűlölködés rajtuk van. Úgy suttyanok el a fal mellett a vászoncipőmben, mint egy porgombolyag, de ezeknek csápjuk van külön a félelemhez, és egyszerre néznek föl mind a hárman. A szemük úgy csillog ki a feketeségből, mint ha egy régi rádiónak emeli le az ember a hátát, és belenéz a csövek közé. - Jön a főnök. Jön a naffőnök, srácok. A Serteperte Főnök! Gyerünk, Serteperte... Törlőrongyot nyomnak a kezembe, mutatják, máma hol működjek, és már megyek is. Egyik odasóz a combomra a törlőfa nyelével, hogy meglegyen a kezdősebesség. - Húhú! Látjátok, hogy farol? Akkora, mint a liftajtó, és közben kezes, mint a barika. Nevetnek, s hallom, hogy összedugják a fejüket, sustorognak a hátam mögött. Így zümmög a fekete gép. Gyűlöletet zümmög, halált, más, kórházi titkokat. Nem mintha röstellenék hangosan kibeszélni a gyűlölködésük titkát, ha én vagyok ott a közelbe, mert énrólam azt hiszik, hogy én siketnéma vagyok. Azt hiszi mindenki. Annyira már vagyok cseles."