Szabaduló asszonyok - A szabadság első 24 órája

Kaffka Margit után és Szabó Magda előtt Rudnóy Teréz volt - lett volna - az az író, akinek női mivolta nem mentség, hanem többlet, akinek csupán különleges érzékenysége, sajátos megfigyelőkészsége jelzi, hogy a másik nemhez tartozik. Az írónő 1910-ben Léván született, ún. "irodalmi életet" sosem élt, nem publikált folyóiratokban, három regényével váratlanul robbant be a köztudatba, s aratott szakmai sikert. Az Új Magyarság nevű fasiszta lap 1943-ban leleplező-feljelentő cikket közölt róla - ezek után csöppet sem volt meglepő, hogy Rudnóyt egy évvel később deportálták. 1945-ben visszhangtalanul jelent meg korábban írt Kerekhold című regénye, s ezt már csupán, művészi értékét tekintve is, főműve, a Szabaduló asszonyok követte 1947-ben. A regény már posztumusz alkotásként jelent meg, mert írója 1947. március 12-én Léváról hazatérőben a zajló Dunába fulladt. Aztán ez a kivételes erejű, a holokausztot nem a szabványnak megfelelően ábrázoló alkotás és írója még az irodalmi köztudatból is jóformán eltűnt. Itt az ideje, hogy végre beemeljük a korról alkotott képünket meghatározó művek közé, mert a Szabaduló asszonyok még mindig - és már megint - eleven és provokatív, megrendítő és felzaklató, egyszóval minden ízében időszerű alkotás.