Söpredék (La hojarasca) Scholz László fordításában (Egyedi Termékfotó)

Fülszöveg A kisregény cselekményében az Antigoné témája visszhangzik: a macondóiak nem akarják eltemetni az öngyilkos francia orvost, aki hosszú évek óta magányosan élt közöttük, élve eltemetve magát házában. Hogy mi az a képzelt, a tömegpsziché által felduzzasztott vagy netán valódi s valóban megbocsáthatatlan bűn, melyet az orvos egykor elkövetett, azt három ember egymásnak felelgető, egymásba ékelődő, gyakran ugyanazokat az eseményeket más-más megvilágításba helyező monológjaiból tudjuk meg. S ezekből a mozaikkockákból nemcsak a kifürkészhetetlen jellemű, mohó kutyatekintetű, látszólag minden iránt érzéketlen orvos története áll össze (aki a Száz év magány-ban majd főszerepet játszó Aureliano Buendía ezredes ajánlólevelével érkezett Macondóba), hanem magának Macondónak a története is, amelybe egyszer csak betoppant a banántársaság, s nyomában a söpredék. Mindent - pénzt, mulatságot, felvirágzást - ez a söpredék hozott a városkába, s aztán mindent el is vitt. Mert "a söpredéket arra tanították, hogy türelmetlen legyen - írja García Márquez -; hogy ne higgyen se a múltban, se a jövőben. Arra tanították, hogy csak a jelenben higgyen, és benne élje ki mohó vágyait."