Soha ne add fel! - Egy brazil utcagyerek útkeresése a favelláktól Svédországig + A remény, amely legyőzte a tengert - Igaz történet szerelemről, veszteségről és túlélésről

Christina Rickardsson Brazíliában született, Sao Pauló-i utcagyerekként nap mint nap a túlélésért küzdött: az éhezés, félelem, erőszak és halál természetes részei voltak életének. Mivel szerető édesanyja, Mamae nem tudott változtatni az életkörülményeiken, Christinát nyolcéves korában testvérével együtt elszakították tőle. A gyerekeket Svédországban fogadták örökbe. Bár Christina esélyt kapott egy másfajta életre, kora gyermekkori traumái, emlékei és édesanyja kínzó hiánya folyamatosan kísértették. Emiatt huszonnégy év múlva visszatért szülőföldjére, hogy felkutassa a családját és ellátogasson gyermekkora meghatározó helyszíneire. Önéletrajzi könyvében beszámol viszontagságos életútjáról, a két különböző ország okozta kultúrsokkról és önmaga megtalálásáról is. Dua ez-Zamíl átlagos szíriai lány volt, 2011-ben azonban örökre megváltozott az élete, amikor hazájában polgárháború tört ki. A hadsereg elfoglalta Dua szülővárosát, szigorú kijárási tilalom, áram- és vízkimaradások, valamint erőszakos események nehezítették az életüket. A család úgy döntött, Egyiptomba költözik. Ám néhány hónappal később a kormányt megdöntötték, és a menekültek már ott sem voltak többé biztonságban. Eközben egy fiatal ellenzéki harcos beleszeretett Duába, megkérte a kezét, és meggyőzte, hogy Európában biztonságos és békés jövő vár rájuk. Dua ugyan rettegett a víztől, ráadásul úszni sem tudott, a fiatalok mégis embercsempészekre bízták az életüket, és ötszáz menekült, köztük száz gyerek társaságában nyomorogtak egy rozoga halászbárkán. Négy napja voltak úton, amikor egy másik hajó szándékosan beléjük ment, elsüllyesztette a hajójukat, és magára hagyta az utasokat. Így kezdődött Dua küzdelme a túlélésért. Drámai fordulatokban gazdag, igaz története sok millió menekült emberfeletti küzdelmét mutatja be, akik az életüket kockáztatják egy biztonságosabb jövőért.