Só és mécs-Keresztény magatartás

Több mint egy évtized szállt el e felett az írás felett, és nem hagyott rajta semmi port. Sőt, a hivatkozott befejező félévszázados cikken sem. Szándékkal nem egészítettem ki a könyvet és a mondanivalót egyetlen, azóta megjelent írással sem. Mert semmit sem változtattak volna rajta, csak mélyebbre és keményebbre vésték volna a vonásait, amik így is elég riasztóak. Jól jellemzi a mondanivalót (és benne magunkat is) a kép: valahol a (keresztény?) Európában álló feszületrom. Még áll: megvan a talpa és a tartó dereka, mondhatnám: a szerkezete. Hiányzik a feje, a szíve, mondhatnám: a lelke. Magunkra ismerhetünk benne. Persze a műemlékesek minden roncsot helyre tudnak állítani. Azt gondolom: nekünk sokkal könnyebb a dolgunk. Nekik különleges találmányokra, anyagokra, pénzre stb. van szükségük. Nekünk csak arra a hiányzó fejre és szívre: koncepcióra, dinamizmusra, lélekre és önfeláldozásra, amik végülis mindnyájunknak rendelkezésünkre állnak. A Só és mécs című könyv ebben akar segíteni.