Sittesduma

A Sittesduma több mint 7890 szócikkével a legterjedelmesebb, és egyben a leghitelesebb magyar börtönszlengszótár, melynek hitelességét elsősorban az biztosítja, hogy anyagának a gyűjtője, Gégény János a magyarországi büntetés-végrehajtás legrégibb még használt törzsszámával rendelkező, jelenleg is börtönbüntetését töltő rabjaként maga is a börtönszleng ,,anyanyelvi" beszélője. A Sittesdumá-ban megtalálható szavakból és kifejezésekből a börtön világa tárul fel a maga nyers valóságában. Ezt a sötét világot teszik színesebbé és láthatóbbá a szócikkekhez kapcsolódó ábrák, élethelyzeteket, embereket, tárgyakat bemutató rajzok, karikatúrák, amelyeknek készítői szintén mindannyian büntetésüket töltő elítéltek. Kis Tamás A magyar börtönöknek megvannak a belső, íratlan szabályaik, ahol a túlélés eszköztárába tartozik a szleng is. Célja a kirekesztés, az arra nem érdemesek, oda nem tartozók kizárása a bezártak világából. Aki nem beszéli ezt a nyelvet, tudjuk, nem tartozik közénk. Ez rövid idő alatt kiderül, és ezáltal egyfajta védekező mechanizmus részét is képezi számunkra a sittesduma. Jómagam egy harminc és fél éves ítéletet töltök, melyből már csak egy olimpia, azaz négy év van hátra. Legnagyobb részét a szegedi Csillagban ültem, de körülbelül egy évtizedet töltöttem a Budapesti Fegyházban, és jelenleg Sátoraljaújhelyen múlatom az időt. A miértre azt szoktam mondani: nőt és gyereket nem bántottam, de ezeken kívül szinte végeláthatatlan a bűnlajstromom. Nem vagyok rá büszke (ma már), de volt idő, amikor nemigen pironkodtam ezek miatt. Azóta igen nagy utat tettem meg, és belátom bűneim következményeit. Az időt sosem számoltam, hisz elfogadtam, amit a sors rám mért. Csak úgy lehet túlélni, ha kizárjuk a külvilágot. A belső világ szerves részeként pedig a szleng az, ami mindig kéznél van. A szleng egyfajta jogosítvány vagy bérlet, amellyel könnyebben átvészelhető még egy ilyen örökkévalóságnak tűnő ,,társasutazás" is az alvilágot érintő börtönök, zárkák, vasrácsok, szögesdrótok tengerében. Gégény János (Kacsa)