Silaro ösvényein - On Silaro's Paths

"Szilágyi Szilárd festészetéről és szobrászatáról, magatartásáról, gondolatairól, közvetetten halairól, gombáiról szól a könyv. Ösvényeket idéz fel a címében, csaknem fél évszázad intellektuális terepbejárásainak felgyűjtött dokumentumát veszi számba, amikor létrehozójának paradicsomi kerteken, terméketlen karsztokon, vizek mentén, víz alatt és a felhővidékeken át vezető útjait leírja. Amikor a művészettörténettel bekövetkező megütközéseinek képi dialógusaiba feledkezik, vagy a művésszel együtt elmerészkedik az emberi moralitás emelkedett tájaira. Vagy amikor az elme ellenőrizhetetlen, tévedésekkel, bűnökkel fertőzött megnyilvánulásaihoz közelít. A vétségeknek, mulasztásoknak, bűnöknek egyéni és közösségi terepére Miért ír valaki könyvet ma egy művészről? Mindennapos késztetés, szinte kényszer. Gondoljuk át hideg fejjel önmagunk helyzetét, határozzuk meg elhelyezkedésünket a lehetőleg legpontosabb koordináták alapján. A művészettörténet szemléletmódjai között kissé nyögvenyelős művelet, amikor hagyományos terminusokkal helyet keresünk a pontos meghatározásnak. De kétségtelen, hogy a sík, a tér és az idő ,,díszletei" között bolyongó, és a jelmezektől történetesen irtózó kalandor életben maradása szempontjából mégis lényeges tudás, amit mondjuk a kulturális centrum és periféria, a történelmi korszak és a jelen fizikai állapotának összefüggésrendszere sugall. Egy művész 1983-ban fogant első munkáitól a 21. század második évtizedéig tartó felmérésünk ,,terében és idejében" fel kell ismernünk a ma már kétségtelenül közhelynek tetsző tényt, hogy az internet és a digitalizáció milyen hatalmas mértékben könnyítette meg a munkát. De azt is, hogy a csaknem negyven év alatt megváltoztak a művészeti-műkereskedelmi színtér folyamatai, a szereplők módszerei és az eseményekről szóló elemzéseket olvasók szokásai is. Könyvet írjunk, vagy bejegyzéseket tegyünk a fészbukra? Be kell látnunk: a nyomtatott médiumok, még a különlegesen szép kiállítású vizuális objektek is visszaszorulóban vannak. Fizikai létezésük, súllyal rendelkező, fizikai tárhelyet követelő tárgy mivoltuk ma talán már kevesebb előnnyel jár, mint hátránnyal. És ma már nemzedékek vannak, melyek számára a printmédium formátumai kevésbé kívánatos küszöb-követelményt jelentenek. Számot kell vetnünk evvel is. A könyv hazai gazdasági és kulturális környezete alapvetően - és a ,,régi iskolában" végzettek számára kétségbeejtően - átalakult, és ez a változás új stratégiát követel. De még nem hisszük el, hogy ezen a helyzeten egy könyv ronthat. Ezért írjuk meg."