Scheiber Hugó - Festészet a jazz ritmusában

Olvasatlan új könyv,zárt fóliacsomagolásban! Kövér, alacsony kopasz ember volt, kortársai inkább nézték vasárnapját ünneplő derék hentesmesternek, mint művésznek. Ha megszólalt, sokan nem is értették mondandóját: sajátos, német és magyar szavakat vegyítő keveréknyelven, ahogy kollégái nevezték, ,,scheibérül" beszélt. Leveleit legtöbbször kávéházi pincéreknek diktálta, hiszen az írással is hadilábon állt: a rossz nyelvek szerint csak a saját nevével birkózott meg, de azt is csupán nyomtatott betűkkel tudta képei alá kanyarítani. Állandóan evett, mégis mindig éhes volt. Az élet legnagyobb örömét az jelentette számára, ha egy kiadós vacsora után szivarra gyújthatott a Fészek Klub egyik asztalánál. Berlinben, New Yorkban és Rómában szép sikereket aratott. Becsülte képeit a modernizmus pápája, Herwarth Walden, kiállítást rendezett neki a futuristák vezére, Marinetti, de imádott Budapestjén legtöbbször néhány pengőért, egy tál ételért vagy egy korsó sörért kellett elkótyavetyélnie legjobb alkotásait. Azokat, melyekért ma tízmilliókat fizetnek, s melyek sorra tűnnek fel Európa és Amerika jelentős múzeumaiban. Rajz- és festői tudásáról legendákat meséltek. Páratlan gyorsasággal ontotta képeit, s ha sietni kellett, egyszerre két kézzel rajzolt vagy festett. Életművének nagysága felmérhetetlen: saját emlékei szerint több mint tízezer képet készített. Scheiber Hugót és hatalmas életművét mutatja be az olvasóknak Molnos Péter új szemléletű monográfiája. A kötet lapjain nem pusztán művészéletrajzot kapunk: a festő külső és belső emberi karaktere, fordulatokban gazdag sorsa és művészi teljesítménye a két világháború közti Budapest ellentmondásos történetébe ágyazva, a bárok és lokálok jazztől hangos kulisszái előtt bontakozik ki. A tudományos igénnyel, mégis olvasmányosan megírt szöveg mellett több mint 230 korabeli fénykép és dokumentum, valamint közel 410 festmény és rajz színes reprodukciója segíti, hogy az olvasó teljesebb képet kapjon az életműről. A szerző arra is esélyt kínál, hogy mindenki önállóan, egy képzeletbeli időutazás révén ismerje meg a kortársak véleményét Scheiber Hugóról és megosztó művészetéről. A kötet végén ezért páratlan bőséggel sorakoznak a korabeli források: több mint 130 újságcikk, 29 levél és 15 visszaemlékezés segít abban, hogy mindenki hiteles képet alakíthasson ki magában a festőről.