Sárga könyv (adatok a magyar zsidóság háborús szenvedéseiből)

A Sárga Könyv elé Ezek a lapok legyilkolt emberek százezreinek szenvedéséről szólnak, egy töredéknyi megmenekült szemtanú vallomása alapján. A második világháború a számítások szerint 6,000.000 zsidó életébe került. Európa zsidóságának 60, a világ zsidóságának mintegy 35%-a pusztult el mérhetetlen megpróbáltatások között. E véres hekatombán a magyarországi zsidóság több mint 700.000 emberét áldozták fel, lélekszámának 80%-át. A magyarországi zsidóság katasztrofális esztendeiről mutat be egy-egy részletet e könyv. Hiteles jegyzőkönyveket közlünk, amelyek - az életbenmaradottakat is tekintetbe véve - közel egy milliónyi lélek tragédiáját vázolják. Előrebocsátjuk: nem sebeket akarunk mutatni. Fájdalmaink ennél sokkal mélyebbek. A Sárga Könyv közreadásával célunk az, hogy a magyar társadalom egy jelentős rétegét, amelyet az ellenforradalom, majd a német zsoldban álló hazai fasizmus a gyűlölködés mérgével táplált, most rádöbbentsük arra, hogy 25 esztendőn keresztül hóhéroknak, gyilkosoknak hitt, azok szavaival tapsolt s végül - idevezetett az út. A vértanuk óriási tömegsírját idézve hangoztatják e sorok a félrevezetettek és bűnösök felé: íme, a ti művetek... Mégis, van egy másik célunk e munkával. Segítségért kiáltunk! A maradék hazatérők elpusztulnak kellő támogatás hiányában... Avagy mi vár reájuk itthon, kifosztott otthonaik küszöbén? Egy immorális gazdasági lehetőség csábítása és a még mindig parázsló antiszemitizmus izzása a lelkekben? Tervszerű elgondolás nélkül pedig aligha illeszkedhetnek be a termelő, építő munkába, holott ezt kívánja az ő érdekükön túl az ország érdeke is. A halálból visszatérők felé tehát nyujtsa ki mindenki a kezét, segítsen a sebek begyógyításában és segítsen - ha lehet - felejteni... Most pedig néhány szót a könyvről magáról. Kezdjük mindjárt azzal, hogy e gyűjtemény csupán adaléktár az eljövendő történetírás számára. Így is egyenetlen, aránytalan és hiányos. Beszámolónk csak az utolsó stációt a végső végállomást igyekszik némileg bemutatni. A vallomások nem szólnak a közbülsőkről, a kezdetről, a "törvényesített" erkölcsi és gazdasági megsemmisítés időszakáról, amelyek mélyen a háborút megelőző évekbe nyúlnak. Az itt közölt anyagot száz és száz jegyzőkönyvből válogattuk össze. Ugyanekkor tudjuk, hogy hallgatunk sok oly eseményről, amelyeknek tanui egyben áldozatok is, akik immár a föld mélyéből küldik néma vádjaikat. A fentiekből következik, hogy a magyarországi zsidóság háborús szenvedéseinek csupán vázlatos képét adhatjuk, ezt is úgy és abban a formában, ahogy a valóság zaklatott zűrzavara elénk dobta. Munkánk tehát nem több, csak egy marék a tengernyi mocsárból: démoni élmények lihegő beszámolója: VOX HUMANA, a halottak erdelyéből. Egy jegyzőkönyv-csoport kivételével maguk a szenvedő szemtanuk beszélnek. Lehetőleg szófüzésük rendjén sem változtattunk, legtöbbjét meghagytuk abban a forróságban, ahogy az élmény heve küzd, vergődik a megnyilatkozásért. Végül itt is adjunk kifejezést annak a hálaérzetnek, amely kimondva és kimondhatatlanul e könyv túlnyomó részét betölti: Köszönet a Vörös Hadseregnek és a Szövetségesek haderejének, hogy győzelmes fegyverükkel szétzúzták az embertelenség ördögi összeesküvését és Európa boldogtalan népei és elnyomott osztályai között - ezt az ősi és sokat szenvedett közösséget - a megalázottak és megszomorítottak maradékát - szintén visszaadták egy jobb és szebb igéretű holnap munkájához. Budapest, 1945 május