Róma (Corvina)

Amikor a sok ezer kötetet, tanulmányt felölelő Róma-irodalomhoz szerény munkámmal magam is hozzá szeretnék járulni, kérem az olvasót, hogy könyvemben főként azt a törekvésemet keresse, amely a jelenkor emberének esztétikai szemléletével közelít egy város szépségéhez, művészi értékeihez. Ilyen szemlélettel a várost - egy emberi közösség maga alkotta életkeretét - nemcsak látványában kell megragadnunk, hanem a tér és idő szétválaszthatatlan egységében. A változás, a fejlődés a város lényegéhez tartozik és a térben kiterjedő, folyamatosan átalakuló formák a bennük rejlő ugyancsak változó tartalo hordozói. A városok szépségének alapja a fejlődő, alakuló tartalom és az ebből kikristályosodó forma egysége, harmóniája. A várost megtöltő tartalom végső fokon maga az élet, folyamatos alakulásában, változásában. Mindazt azonban, ami koronként változik, átszövi a hagyományos, a maradandó, ami minden korban közös, amiben a város sajátosan helyi, egyéni jellegzetességei tükröződnek. Róma több mint kétezer esztendős történetében rendkívül széles skálán bontakoznak ki előttünk a város arculatának változó, a mindenkori jelent tükröző vonásai, s e változások mélyéről mégis átható fénnyel csillan elő - évezredek fölött is átívelően - a város egyénisége, az, ami számunkra tér és idő távlatában elsősorban Rómát jelenti.