Robinson Crusoe (Kubašta)

"Mindaz, amit most elmesélek, talán hihetetlennek tűnik, de tengerész-szavamat adom, hogy minden úgy történt, ahogyan elmondom. Gyermekkorom óta nem volt más álmom, mint a tenger. Szenvedélyesen vágyódtam arra, hogy tengerész legyek, tengereken hajózzam, új földeket fedezzek fel, ismeretlen kalandokat éljek át, távoli vidékeket ismerjek meg, hogy minden nap valami újjal és váratlannal találkozzam. Ez a vágy erősebb volt, mint bölcs atyám minden meggyőző beszéde. Megszállottja voltam a tengernek, és egy napon vágyódásom kikergetett az apai házból egy Afrikába induló hajó fedélzetére. Így tehát szüleim tudomása nélkül elszöktem hazulról, és ezt a tettemet sohasem tudtam eléggé megbánni. Szakadatlanul üldözött a balszerencse, és akármibe kezdtem, minden balul ütött ki, mintha csak megátkoztak volna. Hajónkat mór tengeri rablók támadták meg, engem elhurcoltak és a banda vezetőjének szolgája lettem. Sorsomba azonban nem nyugodtam bele, és csak a kedvező pillanatra vártam, hogy megszökjek."