Rézkarcok hidegtűvel

Demény János saját bevallása szerint elfogult ember. De lehet-e pártatlan az a kutató, aki majd fél évszázada Bartókkal foglalkozik, s a zeneszerző életére, munkáira vonatkozó dokumentumok, levelek gyűjtése mellett a Bartók-kultusz ápolásában szerzett úttörő érdemeket? Aki akkor is hirdette a bartóki progressziót, amikor hazájában agyonhallgatták a zeneszerző munkásságát, és egyetlen műve sem hangzott el hangversenydobogón, nem csendült fel az Operaház színpadán. Ilyen értelemben Demény János - a magánember - valóban nem mondható elfogulatlannak, de írásaiban, esszéiben, tanulmányaiban igyekszik megszabadulni minden előítélettől. A kötet valamennyi darabja széles körű érdeklődését bizonyítja, ám ahol igazán otthon van, az a zene, mindenekelőtt Bartók világa. A zeneszerző személye, élete vizsgálódásainak eredete, s hozzá tér vissza a történelemben, a társművészetekben tett kirándulásai után, hogy újabb kutatási eredményeivel gazdagítsa Bartókról alkotott képünket.