Regionális zöldenergia klaszter

A szerző 25 éve foglalkozik a zöldenergia termelés és hasznosítás kutatásával. A témában elsőként jelentetett meg könyvet a Mezőgazdasági Kiadónál 1989-ben Energiaerdő címmel. Ebben a könyvben a zöldenergia kifejezést a biomassza szinonimájaként használjuk, azért mert ezt sokkal szemléletesebbnek, sokkal kifejezőbbnek véljük. Zöldenergia alatt minden olyan energiahordozóból előállított energiát értünk, amelynek alapja a növényi fotoszintézis során előállított növény legyen az fás vagy lágyszárú. A szerző hozzá kíván járulni az új energiahordozó előállítási és hasznosítási paradigma térnyeréséhez, amelynek az a lényege, hogy a nagy energiatermelő és ellátó rendszerek mellett, esetenként helyettük létrejönnek a helyi igényeket kiszolgáló túlnyomórészt helyben található erőforrásokat hasznosító sokpólusú egyenként kis kapacitású rendszerek. A tudományos technikai és szervezési feltételek egyre inkább lehetővé teszik, hogy az energetikai rendszerben olyan áttörés következzék be, mint amilyennek tanúi lehettünk az 1960-70-es években, amikor a központi számítógép óriásokat felváltották a személyi számítógépek. Ehhez a paradigmaváltáshoz kíván a szerző hozzájárulni azáltal, hogy bemutatja milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy a regionális energetikai erőforrások hatékonyan hasznosíthatóak legyenek. Kutatásaink alapján bemutatom az Európai Unió, az ország és az észak-magyarországi régió energetikai helyzetét és lehetőségeit. Az energiagazdálkodás két legnagyobb tartaléka az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások minél nagyobb mértékű bevonása az ellátásba. A zöldenergia források közül a legnagyobb tartalékunk a szántóföldi melléktermékekben és az erdészeti apadékban, valamint szőlővenyigében és gyümölcsfanyesedékben van. Ezekért úgy szólván csak le kell hajolnunk, hiszen a fő termékek mellett képződnek. Azonban az összegyűjtésük és hasznosításuk számos megoldandó feladatot vet föl, amelyek megoldása a tudomány, a kutatás és a műszaki fejlesztés fontos teendője. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy noha a gabonaszalmák tüzelési célú hasznosítása minden tekintetben kidolgozott technológiákat alkalmazhatna, Magyarországon és az észak-magyarországi régióban ez a lehetőség (is) ,,parlagon hever". Különösen nagy tartalékok vannak energetikai szempontból a magyar és az északmagyarországi régió fagazdaságában, ezt a tartalékot részleteiben feltártuk és bemutattuk. Feltártuk az Észak-Magyarország régió zöldenergia tartalékait mind a lágyszárú, mind a fás szárú tüzeléses hasznosítás terén. Munkánkban bebizonyítjuk, hogy csakis összefogás révén lehet elérni az egyéni célokat is. A közösségi célok elérése pedig még inkább megköveteli az összefogást. A magyar modernizáció kulcskérdése az, hogy képesek leszünk-e mentalitásváltásra, amely révén a kooperációs hajlamunk, együttműködési készségünk alapvetően megjavul. A modem kor sikeres társadalmai miközben kiterjesztették a személyi szabadságjogok terrénumait, azon közben egyre több energiát fordítanak a tevékenységek hatásfokát megsokszorozó erőegyesítések létrehozására és hatékony működtetésére. Ezen a téren Magyarország és az észak-magyarországi régió igen nagy lemaradásban van. A regionális zöldenergia termelési és hasznosítási lehetőségek kiaknázására az erőegyesítés egyik hatékony módja a Regionális Zöldenergia Klaszter. A cluster eredeti angol jelentése fürtöt, fürtösödést takar és a fejlett világban igen komoly szerepet játszanak ezek a formációk. Bemutatjuk kialakulásukat, jellemzőjüket, felvonultatjuk a legfontosabb európai klasztereket, majd a hazai klasztereket és klaszter kezdeményezéseket.