Régi magyarság

A magyar irodalom története a legrégibb időktől 1772-ig. A "Régi Magyarság" első kiadása 1937-ben Pozsonyban jelent meg. Létrejöttének körülményei elég különösek voltak: a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízását elnyerve írta meg Féja Géza, de - bár tartalmát a kultuszminisztérium három bírálója nemzeti szempontból kifogástalannak találta - mégsem fogadták el. Szinte krimibe illően kellett Magyarországra juttatni, 1945 után kis híján indexre került, elsősorban a folytatását jelentő két kötet miatt (A felvilágosodástól a sötétedésig (1942), Nagy vállalkozások kora (1943)), majd pedig a gyakran elmarasztalt, példaként emlegetett "bűnös" irodalomtörténet bélyegét viselte. Ezt a címkét főleg kultúránk gyökereinek, népi elemeinek és a külföldi hatások mellett is autonóm voltának, valamint a magyar sorsélményeknek a megfogalmazása miatt ragasztották rá. Ez a kötet az a végső és teljes kiadás, amelyet Féja Géza elképzelt, megírt, és amely eddig még a maga egészében sosem jelenhetett meg.