Rákosszentmihály története a régmúlttól 1950-ig (Kertvárosi helytörténeti füzetek 3.)

Egy apa beszélget fiával - filmekből, könyvekből, hangjátékokból, jól ismert, ám a mindennapokban ritka szituáció. Azt hihetnénk, hogy az apa-fiú találkozások mögött mindig valami nagy titok lappang, vallomások és elmaradt ölelések váltogatják egymást, fény derül valamire, ami addig rejtve volt. Ebben a kis kötetben is apa-fia között zajlik a beszélgetés: Lantos-Lyka Antal faggatja édesapját, Lantos Antalt. Hogy miről? A téma igazi meglepetés, ugyanis nem másról van szó, mint Rákosszentmihály történetéről. Arról, hogy az apa - aki egyszer kertészkedés közben azon kezdett gondolkodni, hogy vajon kik éltek ott száz, ötszáz vagy ezer esztendővel azelőtt, ahol ő most fákat, virágokat ültet - kutatni kezdte szűkebb hazája múltját. Régi térképeket tanulmányozott, levéltárakba, múzeumokba járt, rég elfeledett képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveiket böngészte, a korabeli sajtót tanulmányozta, okiratokat, periratokat nézett át, és visszaemlékezéseket gyűjtött, hogy hitelesen bemutathassa Szentmihály múltját a kőkorszakig visszamenőleg. A szorgalmas krónikás hűen rögzítette mindazt a tudást, amit elődei hagytak rá, hogy mindenki megismerhesse Szentmihály történetét Szent Mihály legendájától kezdve a honfoglaló magyarok itthagyott tárgyi emlékein át a település mai arculatának kialakításáig. A beszélgetés hallatlanul izgalmas és érdekes, egyben bizonyíték arra, hogy vallomások és ölelések nélkül is fontos dolgok történhetnek apa és fia között. Olyan dolgok, amelynek nemcsak rájuk, hanem mindannyiunkra tartoznak, hogy a közös emlékezet megőrizze a jövő nemzedékek számára is.