Pszichoanalízis, a gyógyító kapcsolat tudománya

Közismertsége dacára a pszichoanalízis egy gyakran félreismert és félreértett diszciplína. Sokszor tapasztaltam még a mentális egészségügyben vagy az akadémiai pszichológia berkeiben járatos kollégák részéről is, hogy olyan jelenségeket azonosítanak a pszichoanalízissel, amelyek valójában nem tartoznak hozzá, vagy éppen fordítva: nem tudatosul bennük, hogy egy terápiás technika, fogalom vagy szemlélet valójában a pszichoanalízisből származik. És bár a pszichoanalitikus szimbólumok - Freud díványa és a róla készült szivarozó portréfotó - elterjedt jelképei általánosságban a pszichológiai szemléletnek, gyakori az a tévképzet, hogy a pszichoanalízis valami múlt századi tünemény, amelynek a 20. század első felében volt még létjogosultsága, mára azonban már teljesen idejét múlta, fogalmait megcáfolta a tudomány, gyakorlata pedig hosszadalmassága és alacsony hatékonysági mutatói miatt teljesen felszámolódott. Külföldi pszichológushallgatóktól többször hallottam, hogy nekik azt tanították, a pszichoanalízis valójában már nem is létezik, és ami hasznos volt belőle, azt egyéb pszichológiai, terápiás iskolák magukba olvasztották és viszik tovább. (...) Mintegy húsz évvel ezelőtt, a kórházban, ahol dolgoztam, részt vettem egy előadáson, amelyet egy nevesebb külföldi pszichoterapeuta tartott. Az előadó, hogy saját módszerének kellő hangsúlyt adjon, a pszichoanalízis technikáját kritizálta, mondván, mennyire rigid ez a Freudra visszanyúló módszer. A pszichoanalízis ellenlábasaként többször is említette Patrick Casementet, akire ő - érezhetően - példaképként tekintett. Akkor és ott nem éreztem adekvátnak, hogy felszólaljak, és megemlítsem, hogy Casement maga is pszichoanalitikus. Hasonló látványos és kevésbé látványos félreértések és félreértelmezések kísérik a pszichoanalízis történetét. Könyvemben arra törekedtem, hogy a mentális egészségügy iránt komolyabban érdeklődő egyetemi hallgatók vagy az abban dolgozó szakemberek számára közel hozzam a kortárs klinikai pszichoanalízist. A szerző Schmelowszky Ágoston az ELTE Pszichológiai Intézetének habilitált egyetemi docense. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület kiképző pszichoanalitikusa, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. Számos hazai és külföldi szakcikk szerzője és társszerzője. A tárgykörben korábban megjelent kötete: A lélek rejtett ösvényein: a pszichoanalízis aktualitása a klinikumon innen és túl (Oriold és Társai Kiadó, 2012).