Protestantizmus és közélet a 19. századi Bihar vármegyében: Szilágyi Lajos életútja

(Piskárkosi) Szilágyi Lajos (1784-1865) ,,Id. Szilágyi Lajosról nem sokat tudunk" - írja egy dokumentumközlő tanulmány bevezetésének szerzője,1 és bár a név fel-felbukkan a 19. századdal foglalkozó történeti, különösen egyháztörténeti irodalomban, szűkszavúan szerepel egy-egy lexikonban, egyet kell értenünk a megállapítással. Kétségtelen, hogy nem volt kiemelt emlékezetre méltó, nagy formátumú közéleti személyiség, ugyanakkor a 19. századi Bihar vármegyében tanúsított szerepvállalása nem is minősíthető marginálisnak. Az utókor szerencséjére ráadásul meglehetősen grafomán alkat lehetett, egykorú tevékenységét dokumentáló iratok mellett készített röpirat-jellegű elemzéseket saját kora aktuális kérdéseiről, élete végén pedig visszaemlékezéseit több (memoár illetve önéletrajz) formában is megírta, amelyek között akadnak átfedések, de eltérések is. Egykorúan alig-alig jelent meg néhány írása nyomtatásban, ez azonban nem szegte kedvét, sőt élete végén arról is gondoskodott, hogy terjedelmes irathagyatéka a Debreceni Református Kollégium gyűjteményébe kerülhessen.2 Személyére való utalással alig-alig találkozunk, de - alighanem a kiterjedt Szilágyi-rokonságra, leszármazottainak politikai karrierjére - felbukkan az idős bihari táblabíró figurája. Például egy 20. század elején keletkezett emlékezés: ,,Abból a büszke nemes Szilágyi-családból származott Szilágyi Ferenc váradi törvényszéki bíró, mely család ma is birtokos Berettyóújfaluban és Micskén. Székely eredetűnek vallják magukat.