Piros oroszlán

A Piros Oroszlán vendégfogadó hónapok óta lezárt szobájában rejtélyes fény gyullad ki... Egy szürke segédraktárosról váratlanul bebizonyosodik, hogy zseniális matematikus... Az ellenállhatatlan mosolyú és közmondásos eleganciájú, népszerű bonviván kockázatos vállalkozásba kezd... Egy öregember leesik a villamosról, s ezentúl nem tud visszaemlékezni semmire sem... Egy fiatal buszkalauz unatkozik, és méhkaptárt akar vásárolni... Ilyenek Vészi Endre drámáinak, hang- és tv-játékainak alaphelyzetei. Egyszerűek, és mégis súlyos feszültséggel terhesek, hétköznapiak, és mégis különlegesek, mert sorsfordulókat jeleznek. Vészi Endre darabjaiban eltitkolt, gondosan elrejtett érzelmek és szenvedélyek kerülnek hirtelen napvilágra, elrettentő, szánalmas és nagyszerű jellemek kapják meg határozott körvonalaikat, egy-egy pillanatra megvilágosodnak az emberi sorsok legmélyebb tartalmai. Az író soha, egyetlen esetben sem tudja megtagadni hősei válságos sorsától együttérzését, részvétét, talán ez magyarázza, hogy bár a drámai alaphelyzetek dokumentális tömörséggel jelennek meg, a dialógusok pontosak és lényegre mutatóak, a darabok mégsem a puszta tényközlésre szorítkoznak csupán: a líra, a nemes, tiszta költészet magasabb régiókba emeli őket.