Philharmonia Hungarica 1957-2001

A történések, ha nagyon felgyülemlenek, és kilépnek hétköznapi folyásuk medréből, történelmi helyzetet eredményezhetnek. 1956 őszének zűrzavaros napjaiban a magyarországi helyzet odáig fokozódott, hogy kihasználva a történelmi lehetőséget, a rést, amit a forradalom ütött a kommunizmus egyik erősnek hitt bástyájának falán, sok zenész is elhagyta az országot, vállalva a nem is veszélytelen átkelést a határon. Az új és bizonytalan helyzetben, amivel először Bécsben szembesültek, megváltást jelentett az emigráns zenekar, a Philharmonia Hungarica létrejötte, amely 1957-től 2001-ig működött. A legtöbb zenész talán csak néhány hónapig, de néhányan mind a negyvennégy éven keresztül tagok voltak. És bizonyára nekik is megérte. Mert jó néhány nagy sikert értek el a magyar menekült filharmonikusok, és ha sok nehézség közepette sikerült is csak fenntartaniuk magukat, az a néhány tucat zenész, aki az átlagosnál több tehetséggel, munkával részese volt a történetnek, a történelmi helyzet adta lehetőséggel élve talán egy darab zenetörténetet is írt. Szőke Cecília arra vállalkozott, hogy a nem mindennapi történetet az utolsó előtti pillanatban könyvben örökítse meg.