Petőfi Sándor

Ez a könyv nem azonos azzal, amelyet Petőfiről esztendőkkel ezelőtt írtam. Csaknem egyharmaddal nagyobb annál. Mégsem egyszerűen a bővített kiadása annak. Külön története van ennek a könyvnek is. Az eredeti könyv magyarok olvasmányául készült, közölnivalója a magyarok ismereteihez igazodott. A támogatókkal néhány levélváltás után a tudósi módszer helyett a szépírói mellett döntöttünk. Ez - előzékenyebben az olvasó, szigorúbban az író irányában - azt kívánja, hogy a cselekmény a maga helyén mindig érthető legyen, vagyis az előzményeket s a szereplőket már előzően bemutassuk. Ki is volt Kossuth és Széchenyi, mi volt köztük az ellentét, miben ítélhető el Görgey-mindezt persze egy-két sorban így sem lehetett előadni. Biztatást kaptam, írjak olyan bőven, ahogy csak jónak látom. A könyv nem minden-napi sorozatban, nem mindennapi cégér alatt volt megjelenendő. Elkapott a lehetőség, hogy milyen helyről, milyen közönségnek beszélhet egy magyar végre egy sor szép magyar vállalkozásról, s csaknem kötelességnek - nem is a mi nemzetünk, hanem a többi nemzet iránti kötelességemnek - éreztem, hogy dióhéjban még a magyarok történetét is elmondjam, hisz a külföldi olvasó azt sem ismeri; anélkül pedig Petőfi nagyságának épp legszebb oldalát nem fogja soha megérteni. Módot kaptam, hogy Petőfi prózai írásából s a kortársak rávonatkozó följegyzéseiből - mivel ezek könnyebben fordíthatók, mint a vers - szinte tetszésem szerint meríthessek. Akkoriban jelentek meg éppen összegyűjtve ezek az egykori visszaemlékezések. A kötetet kritikával, de ezeknek a közismert kortársi eseményrögzítéseknek jó részét okulással olvastam újra s ad- tam belőlük így nem egyet tovább. Illyés Gyula