Pápisták kerengője (X. szám)

Habent sua fata libelli... Megvan a könyveknek a maguk sorsa. Erről tanúskodik ez a kis könyvecske is. A véres és vértelen ellenreformáció harcai közt elpusztult sok minden. Templomok százai némultak el, vándorbotot vett kezébe a lelkipásztor, ma már egy-egy dűlőnév jelzi elpusztított falvak helyét. Iskolák diákserege indult útnak, bújdosó kurucok reménykedtek. Itéletes idő volt. Ugyan kinek jutott volna eszébe egy kicsi könyv, amikor életről s halálról folyt a fegyverek disputája. Komáromi János tolla elevenítette meg ezt a kort, az Ordasok lapjain láthatjuk meg, mit érezhetett a bujdosó múzsasereg, amikor Patakról útnak indult Pósaházi a Buzinkai professzorok vezetésével Erdély felé. Magukkal vitték könyveiket s talán ott hullott a sárba ez a kicsiny könyv is... Regényírói fantáziára méltó téma volna megírni egy ilyen könyvnek a történetét: vérrel írt napló lenne anyaszentegyházunk múltjából.